Chapter 28 - The Old Bell Tavern

„Hogy mire gondoltam, amikor megöltem a nőt, aki az életet adta nekem? Mire gondol a kisbaba, akinek az anyja szülés közben veszti életét? 

Hasonlóképpen álltam hozzá. Tiszteltem azt a nőt, aki képes volt feláldozni önmagát értem, mégis megvetettem, amiért képes volt elhagyni. Igaza volt – évek óta nem hiányoltam, miért pont ezek után érezném szükségét a siratásnak? 

Hogy hogyan akadtam megbízóm nyomára? Igencsak érdekes történet… érdekes. Kétség kívül az. 

The Old Bell Tavern... 

Ennek a kocsmának a logója díszelgett a szivarzsebből kilógó anyagon. Nem tudom, mi lehetett az, de emlékeztem erre, mert megállapítottam, hogy a férfinak whiskey szaga volt. Valószínűleg Sokat ivott, de nem eleget. Rémülten bámult rám, így abszolút nem lepett meg, hogy egy kocsmából érkezett. Szüksége volt a lélekerősítőre. Körülbelül fél óra, vagy maximum háromnegyed az út, normál esetben. Kocsival érkezett, ami azt jelenti, hogy vagy ittasan vezetett… vagy valaki más is volt a kocsiban. Nem láttam senkit, de ő előbb érkezett, így nem kizárt, hogy más is rejtőzködött a járműben. 

Felkerestem a kocsmát és meggyőzőerőmmel – egy csinos kis revolver – rábírtam a tulajt, hogy bányássza elő a június huszonegyedikei nap felvételeit. Mind a huszonnégy órát áttekertem, este nyolc órakor érkezett, fekete autójával leparkolt a parkolóban, a kültéri kamera sarkából jól látszott, ahogy kiszáll a járműből, és idegesen téblábol körülötte, mielőtt a pubba lépne. Kivételesen egy nő volt vele, az arca nem látható a felvételeken.  A kamera ugyan nem rögzítette a rendszámot, a tulaj jól ismerte a fickót. Két gyereke volt, akit egyedül nevelt fel, és építkezéseken dolgozott, de a kocsmáros nem tudta, hogy mit csinált valójában, de sokat beszélt építkezésekről.

James Wood. 

Határozottan ezt a nevet mondta az az iszákos, sűrűn törölgetve a száját, és kezét is tördelte a nagy izgatottságban. Mielőtt elindultam, megbizonyosodtam róla, hogy megissza a mérgezett konyakot, majd udvariasan elköszöntem tőle. Örökre. Most már ő is tudott róla, hogy keresem a férfit. Nem hagyhattam nyomokat magam után. Ha megtalálják a hullát, azonnal rám terelődne a gyanú, ha a kocsmáros képbe kerül. Márpedig miért ne kerülne, ha James Wood tényleg törzsvendég volt náluk?

Tudni illik, hogy kapcsolataim nem csak az alvilág kapui mögött burjánzanak eleven vadrózsaként, de a külvilágban is. Egy lánynak, aki ki tudja aknázni nemét és tehetségét megfelelőképpen, semmi nem állhat az útjába. Egy rendőrbarátomhoz fordultam segítségért, aki alkalomadtán kap néhány órácskát szabadidőmből, ha úgy hozza a kedv. Könnyűszerrel megszerezte nekem a férfi lakcímét. 

Miután lemészároltam a gyerekeit, majd őt magát, és megszereztem a valódi megbízóm telefonszámát, felhívtam. Rendőrbarátom Max segítségével rövid úton megtudtunk a tartózkodási helyét. 

Lévén, hogy ő volt az egyetlen élő ember, aki tudott arról, hogy felkerestem a két címet, vele nyilvánvaló okoknál fogva azonnal végeznem kellett. Kedveltem őt, így csak egy zacskóval fojtottam meg, amit rajta hagytam a hullán. A bőrkesztyűnek köszönhetően továbbra is ujjlenyomatok nélkül. 

Miután anyámat is meg kellett ölnöm, rájöttem, hogy az ügy réges-régen túlnőtt már rajtam, az öldöklésnek sosem lesz vége, egy napon valami apró hibát vétek, és... Itt már nem a pénzről vagy az élvezetről volt szó. Niall életét próbáltam megmenteni. Szerettem volna biztonságban tudni őt, és vele lenni békében. Az első gyilkosság azonban olyan volt, mint egy elszabadult izzó parázs, mely mindent lángra lobbant maga körül. Minél inkább próbáltam eltűntetni a nyomokat, annál több ember lelte halálát mocskos kezeim által. Idővel elpusztult a gyilkosság iránti vágyam, és végül csak kötelességből tettem, hogy őt védjem, pedig tudtam, ha ezt tudná, megvetne. Meg kellene vetnie, ahogy a korábbiakért is. Nem tudom mi volt rosszabb, hogy megvetnivalónak éreztem magam, vagy az, hogy ő nem utasított el a gyilkosságokért. 

Mielőtt eljöttem volna, anyám házából megszereztem a szerződést, melyet apámmal kötött állnéven, a szerződést, amely igazolta, hogy ő a megbízó.” 

×

Madison tökéletesen tisztában volt tettével, és neki magának sem tetszett, hogy a saját anyját kellett megölnie, de feltétlenül szükséges volt. Hevesen kotorászni kezdett a fiókokban, kínosan ügyelve arra, hogy ujjlenyomatokat ne hagyjon, s mikor végre megtalálta a szerződést, tudta, hogy ezt el kell juttatnia apjának, bizonyítékkal együtt. A bizonyíték pedig maga a… 

×

Másnap reggel Richard Cooper titokzatos csomagot talált az étkező asztalon, kifinomult konyhája étkező asztalán. Óvatoskodva hajolt fölé, és megbizonyosodott róla, hogy valószínűleg nem bombáról van szó. Lassan feltépte a ragasztást, hogy a dobozba nézhessen. 

Egy fejet talált belül, gondosan fóliába csavargatva. Alatta egy levél díszelgett Mady kézírásával. Bárhol felismerte volta a lány írását. Nevelte, terelte, taníttatta, etette, ruházta, fedelet rakott a feje fölé, és ez volt a hála. Hátat fordított. Pedig ő lett volna az örökös. Ki lesz így az örökös? Talán Tyler, az a mafla kölyök? Igen. Hivatalosan ő örököl mindent. Gyalázat. 

„Drága mostohaapám, 

Tudom, érzem, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy hallasz felőlem. Nem fogod éppen te annyiban hagyni az árulásom… 

Sajnálom, hogy ekképpen alakult, de ezúton ezzel a levéllel, és kézzel fogható bizonyítékkal szeretnék neked szolgálni. Ez a papír itt a szerződés, a fej pedig a megbízó feje. 

Tudtad drágám, hogy az anyám még életben van? Volt. 

Persze, hogy tudtad… Éveken át hazugságban éltem, most pedig meg kellett ölnöm a saját anyám miattad. A te hülye üzleted miatt! Remélem, a pokol tüze emészti majd el bűnös lelked az enyémmel együtt. S az ördög szolgája lesz az idők végezetéig, együtt égünk majd és szenvedünk, mert megérdemeljük, kedvesem. 

Ezúton tájékoztatlak, hogy a szerződés nem él, a megbízó halott. Semmi okod a továbbiakban a fiúra vadászni, így kérlek, a kitűzött vérdíjat vond vissza. 

Szerető lányod,
Madison

” – írta Mady a levélben, habár az apja még úgy hihette, Niall halott. Hallatlan szemtelenség, határtalan gyalázat! Madison nem csak áruló volt Rick szemében, egy aljas féregnek tartotta, amiért megtagadta saját életét egy fiú miatt. Egy ilyen fiú miatt. Hiszen az még soha életében nem ölt! 

Rick kicsomagolta a fejet a fóliából… 

Ugyancsak Anna-Claire Foster feje volt. S titkon büszke volt a lányra… az ő tanításai fordították így ki a lelki világát, hiszen senki nem lenne képes, normális ember, ilyen gyalázatos cselekedetre. Senki sem ölné meg a saját édesanyját egy fiú életéért! 

×

Mady a gyilkosságok után képtelen volt Niall szeme elé kerülni, még úgy sem, hogy a fiú nem tudott semmiről. Gyors telefont intézett Tylernek, és a Niall állapota felől érdeklődött. Már felkelt a nap, Mady pedig a parkban ült egy padon, nézte, ahogy ébred a természet. Fél öt körül járhatott az idő. Fejét fogta, néha hajába markolt, olykor pedig motyogott is valamit. Képtelen volt épp ésszel felfogni, ami történt, hogy Niall a saját testi épségét veszélyeztetve mentette meg, ezzel bemocskolva a saját gyermekien ártatlan lelkét is. Tyler közölte, hogy a fiú felébredt, és ő mindent elmagyarázott neki. 

[– Most alaposan belekeverted magad – jelentette ki Tyler, és az ablak mellől visszasétált az ágy mellé helyezett székhez. Leült és folytatta volna, de Niall előbb megszólalt.

– Már egyébként is bele voltam keveredve… Én vagyok a „vad” – mutatott idézőjelet ujjai segítségével, de rájött, hogy nem tudja még felemelni a kezét a fájdalomtól. Elfordította fejét, látszott rajta, hogy valamin gondolkodik.

– Igaz. Sajnálom.

– Nem kell – mondta, és csak rövid csönd után folytatta – Most mi fog történi?

– Mady elment, azt hiszem, elintézi az ügyedet. Ha ez lehetséges. Sosem hallottam, hogy bárki meg tudta volna győzni róla Richard Coopert, hogy ne végezze be a küldetést. De ha ez sikerül, ő akkor is csak egy áruló marad – zárta le.

– Akkor most te is áruló vagy?

– Az… – a szobában ismét a csönd lett az úr. Rövid ideig csak néztek maguk elé, mire Tyler újra megszólalt – Évek óta fontolgatom, hogy valahogy kilépek a bizniszből, ő meg pár nap alatt akkora balhét gerjeszt, hogy negyven év múlva is erről fognak beszélni – nevetett Tyler.

– Hogy érted ezt?

– Parancsot még senki nem tagadott meg, vagy aki igen, szörnyű halált halt. Nem csak te kockáztattál, hanem Mady is. Feláldoztátok egymásért az életeteket, és mégis éltek. Mi ez, ha nem valódi szerelem? – Niall megrázta a fejét.

– Hol van most?

– Nem tudom, azt mondta, hamarosan visszajön – szőke fejét a párnára hajtotta és nem kérdezett többet, csak csendben várt.] 

A Madyvel való beszélgetés után azonban sokkal érdekesebb hívás érkezett; 

– Szörnyű álmot láttam – jelentette ki Cassandra a vonal túlsó végéről. Köszönés nélkül szólt bele. Izgatottnak tűnt. Tyler tudta, hogy ez nem csak egy egyszerű álom – Nem kellett volna hagynod, hogy elmenjen.

– Mégis mi történt? Ne idegesíts!

– Mady újra ölt, nem is akármennyit, és nem akárhogyan. Rengeteg vér, fájdalom és érzelem volt jelen. Sikolyok, szenvedés. Nem csak fizikai kínok. Normális ember nem képes ezt túlélni. Éreztem a rossz energiákat.

– Hogy érted ezt?

– Tisztán láttam, ahogy megöli az édesanyját, Tyler – sóhajtott – ennél borzasztóbbat elképzelni sem tudok – hangja ellágyult. Talán sírni kezdett.

– Lehetetlen, hiszen évek óta halott – hitetlenkedett, és a hajába túrt.

– Dehogy halott… Megszökött, az anyja megszökött az apádtól. De nem volt halott – Cassandra sosem tévedett. Amikor ő megmondott valamit, akkor az úgy is volt. 

Tyler éveken át hitte, hogy Mady ölte meg a saját anyját, erre most kiderül, hogy nem is volt halott? Semmit sem értett, de próbálta nem mutatni döbbenetét, s természetes viselkedést produkálni. Erre azonban semmi szükség nem volt. 

Niall aludt, mint egy jóllakott óvodás.