Drága olvasóim,
akik továbbra is itt vagytok. Igen, néhány résszel ezelőtt valahol - nem tudom pontosan, hogy hol - nagyon elrontottam az egészet. Sajnálom. Tudom, hogy nem jó. Ettől függetlenül most már be kell fejezni. Fel fogom rakni, akkor is ha a lehető legelégedetlenebb vagyok vele. Köszönöm azoknak, akik ennek ellenére is kitartottak!
Innentől kezdve viszont nincs pofám kommentekért könyörögni, vagy arra várni, hogy bárkinek is tetszen.
(Ezúttal csütörtökön hoztam, mert holnap nem leszek itt. Ezen kívül még két péntekünk van együtt a bloggal.)
×××
– Mivel is foglalkozol? Erről Niall még sosem beszélt – kezdte a
társalgást Liam.
– Tudjátok, ilyen-olyan dolgokkal. Évekig Japánban tanultam, mindenhez
értek egy kicsit – Mady Niall tekintetébe ütközött, nem tudta eldönteni, hogy a
fiú az igazat mondaná-e, de inkább hazudott – Nevelőként. Tudok varrni,
hímezni, kötni, horgolni, táncolni, énekelni, sütni, főzni – azt azonban nem
osztotta meg a fiúkkal, hogy többféle küzdősport alapjait is ismeri. Továbbá
képes őket kombinálni is, remek közelharcos, lövész, ismeri az emberi
test minden részletét - mely tudás nagyrészét gyakorlatban szerezte -, rengeteg vegyületet, melyeket fegyvernek használhat. Mérgeket
és alapszinten egyéb fegyverekkel is megtanult bánni, mint a suriken, katana, wakizasi,
kuszarigama, tesszen, kjókecu soge, naginata, nekote. Mindemellett falat is tud
mászni, hiszen valódi női ninjának képezték ki. Évek kemény munkája, szünet nélküli edzések és tanulás. Hajnali négytől este kilencig, tízkor takarodó minden nap, éveken át. Ünnepek, szabadnapok nélkül. Nem jókedvében lett ilyen
érzéketlen gyilkos. Rengeteget tanult, rengeteget ölt.
– Ez aranyos, szóval gyerekekkel foglalkozol – mosolygott Zayn. A
kanapé karfáján ült.
– Azt azért nem mondanám, még nem alkalmaztak sehol. Túl fiatalnak
tartottak, néha évekkel fiatalabbnak néznek – panaszkodott a lány.
– Igen, szerintem is max tizenhatnak nézel ki – kontrázott rá Louis,
mire mindenki rá nézett.
– Louis… – mondta Niall fejét rázva. A lány pedig valami utálatos oknál
fogva úgy érezte, csak azért csitította a fiút, hogy megvédje. Tőle. Pedig
tudta, hogy ez egyedül az ő fejében fordult meg.
– Mi van? Csak vicceltem – védekezett nevetve, Mady egy fotelba vetette
magát, míg Niall egy bögrét próbált kivenni a szekrényből. A konyha egy
légtérben volt a nappalival, olyan amerikai stílusban. Próbálta eltitkolni
sérülését a barátai elől, de időről időre elfeledkezett róla, hogy nem tudja fájdalommentesen
felemelni a karját.
– Mi a baj haver? – kérdezte Liam, mikor felfigyelt Niall
szerencsétlenkedésére.
– Azt hiszem meghúzódott – füllentett, és azonnal Madyre nézett, aki
kezdte kínosan érezni magát a társaságban. Nem érezte odaillőnek magát, látta,
hogy ebből a kapcsolatból semmi jó nem sülhet ki. Niall pedig furcsán
viselkedett, nem úgy, ahogy máskor. Titkolt valamit. Talán már nem szereti?
Mady jobban örült volna, ha a fiú elmondja, hogyha esetleg így van. Ezzel
megkönnyítette volna a saját életét is, hiszen a lány nélkül végre
megszűnhetett volna minden problémája.
Mady a
legjobban annak örült volna, ha Niall közli vele, hogy nem szereti már, és
menjen el. Nem tette. Egész nap furcsán viselkedett, elrángatta a fiúkhoz is. A
lány úgy érezte, nem akar vele kettesben lenni, mintha csak félne. Más
pillanatokban pedig azt próbálta elhitetni magával, hogy ez nem így van, csak
egy utálatos összeesküvés elmélet, ami a fejében létezik csupán. Aztán Niall
előlépett és megkérte a fiúkat, hogy figyeljenek a lányra.
– Hogy érted ezt? Csak nem elraboltad? Láttam én elsőre, hogy túl jó
hozzád – veregette a vállát Liam.
– Haha. Figyeljetek rá, nekem el kell intéznem valamit – mondta, egészen
másképpen, mint ahogyan az átlagos Niall tette volna. Harry gyanakvó tekintetét
ismét a lányra emelte, és figyelmesen végig nézett rajta. Nem azzal a tipikus
Harry nézéssel, ahogy lányokat szokás. Inkább úgy, mintha egy bezárt dobozt
vizslatna. Egy gyönyörű dobozd, melybe rothadó maradványokat rejtettek, és
beleket.
Mady nem
foglalkozott a gyanakvó baráttal, teljesen igaza volt, pedig még nem is tudott
róla. Meglepte, hogy éppen Harry látott az álca mögé. Utána olvasott kicsit a
fiúknak a találkozásuk előtt, de elsőre azt hitte, Harry lesz a buta tag. Nem.
Harry volt, aki látott valamit a lányban, ami igazi, és nem tetszett neki.
Harry nagyon is okos volt.
Niall sietve
hagyta el a házat hat testőrrel az oldalán, már nem abban a világban élt, ahol
kisétál az ajtón, és a legnagyobb problémája, hogy néhány elhivatott rajongó a
haját tépi. Szüksége volt testőrökre, és emberekre maga körül. Nem ölik meg, ha
emberek vannak körülötte.
– Szóval Japánban tanultál – kezdte Liam, valószínűleg neki nem tűnt
fel Harry különös viselkedése – Hogy kerültél oda?
– Az apám kiküldött, hogy ott
tanuljak – meglepte, hogy mennyire az igazat mondja, mégis mennyire hazugság az
egész – Talán nem akart velem szenvedni, inkább lepasszolt. Így nem kellett
fogadnia hétvégenként, sem a szünetekben. Hiszen nem volt.
– Ugyan. Hogy mondhatsz ilyet? Ő az apád, biztosan szeret – mondta Zayn
és közelebbi helyet keresett a lányhoz, ahogy a többi fiú is mind köré gyűlt,
úgy figyeltek a mesére.
– Mostoha – jelentette ki – Anyám halála után nem volt más választása –
magyarázott a lány. Lényegében szinte teljes igazat mesélt. Néhány történetet
még megosztott azokból az időkből, mikor a kunoichi alapjait tanulta. Ezek
veszélytelen történetek voltak, mert teljesen átlagos, női munkával
foglalkozott. Varrt, énekelt. Azt is megtanítottak neki, hogy tegyen úgy,
mintha normális lenne. Egy teljesen normális lány.
Rövidesen
megegyeztek, hogy Niall visszatéréséig megnéznek egy filmet, így mind a tévé
köré gyűltek. Harry az egyik fotelba, Mady Liam és Zayn közé került a kanapén,
míg Louis a földön ücsörgött, pedig neki is jutott volna hely, de olyan különc
volt.
– Csinálok még kukoricát – ajánlotta Mady, amikor az első adag már
elfogyott, fogta a tálat, és a konyhába sétált. Harry megvárta, míg a lány
kiér, csak aztán követte.
– Ki vele. Mit titkolsz? – suttogta Harry, hogy a többiek ne hallják,
és fenyegetően közel állt meg hozzá.
– Miről beszélsz? – Mady a kukorica zacskójával küzdött, semmi jelét
nem mutatta, hogy megzavarta volna a kérdés.
– Látom, hogy valami van. Niall napok óta használhatatlan, de ma. Nem
olyan, mint egy szerelmes srác, aki tökre el van szállva a boldogságtól – a
lány Harry felé fordult, aki rémesen közel állt.
– Most azt akarod, hogy fenyegetve érezzem magam? – kérdezte, gúnyos
vigyor ült a képére, haját hátrasöpörte a bal válláról.
– Abszolút nem – Harry hátrált egy lépést. Kócos hajába kendő volt
kötve és kockás inget viselt, melynek ujjait letépte.
– Hát akkor? – Mady folytatta a suttogást, hogy a többiek továbbra se
halljanak semmit.
– Tudni akarom, mit titkolsz. Niall kifordult magából. Egy ideje már
észrevettem. Sejtettem, hogy valami csaj van a dologban, de aztán… rémesen
festett. Úgy tűnt rettenetesen a gondolataiba mélyedt, és talán a többiek nem
látják ezt, hiszen boldog párkapcsolatban élnek. Nem csinálja olyan feltűnően,
hogy ezt mások is lássák, de én. Tudod, én kiszimatolom, ha valami nincs
rendben. Gondolkodott, majd újra elment hozzád és megbeszéltétek – Mady karon
ragadta a fiút, és egy másik szobába lökdöste, nem tudta, hogy mi az a hely,
sosem járt a házban korábban.
– Mire akarsz kilyukadni? – lökte a falnak a fiút, aki meglepődött a
heves reakción.
– Arra, hogy szerintem te megcsaltad, és ő rájött. Sokáig tanakodott,
hogy megbocsásson-e, de végül mégis ő keresett téged. Ő keresett, mert szeret.
Nem szeretném, ha hülyét csinálnál belőle – a lány megkönnyebbülten nevetett
fel – Most meg mi van?
– Ó, drága barátom… ha te azt tudnád – nevetett, és magára hagyta a
fiút a fürdőszobában. Először kicsit kétségbeesett. Azt hitte, Harry átlát a
szitán, és okosabb, mint a többiek, de nem. Harry éles szemű volt, és elég
agyas ahhoz, hogy elméleteket gyártson, de még milyen bugyuta elméleteket.
Hiszen Niall nem tudott arról, ami történt, és nem azért haragudott. Nem tudott
a múlt éjjelről. Nem ám. Mert nem volt ingyen az a két cím.
Mady nem
értette, mi van vele… bűnösnek érezte magát a titokban elkövetett gyilkosságok
miatt, és még a Maxxel töltött idő miatt is, annak ellenére, hogy Niall
életéért tette. De valahogy más volt már, mint azelőtt. Elveszítette a régi
Madyt. Utálta az újat, utálta magát, utálta az életét és utálta még azt is hogy
mindezt utálja. Felemésztette az új érzés. Azelőtt nem érzett semmit, csak
tette a dolgát. Remek.
– Akkor gondolom tévedtem – állapította meg Harry követve a lányt.
– Nem is kicsit. Szeretem őt, és bármit megtennék érte. Ha kell, meg is
fogok – mondta és végre betette a kukoricát a mikrohullámú sütőbe.
– Kész van már az a kukorica? Lemaradtok a filmről – szólt Liam. Mady
sokatmondó pillantást küldött Harry felé.
– Máris megyünk!
×××
Suriken;
dobócsillag
Katana; hosszú
szamuráj kard
Wakizasi;
rövid szamuráj kard
Kuszarigama;
sarló, végén három-négy méteres lánccal, annak végén nehezék
Tesszen; harci
legyező vasból
Kjókecu soge;
élezett lándzsahegy és horog formájú, rövid nyelén öt-hat méteres zsinór,
melynek végére tíz-húsz centi átmérőjű karika van kötve
Naginata;
Olyan, mint egy lándzsa, de sarlópengéje is lehet.
Nekote; ujjak
végére húzható acélkarom, sokszor mérgezett.
[!!! A fegyverek
neveit japánból fonetikusra a magyar szabályok szerint írtam át. !!! Nem szokásom,
szóval gondoltam szólok:D]
Drága Annie.!
VálaszTörlésNem értem miért érzed úgy, hogy elrontottad ezt a történetet...
Megmondom őszintén, nem számítottam arra, hogy a többi srácot is beleszövöd a story-ba, szóval kellemeset csalódtam.! :) Harry cselekedete (ha mondhatom ezt) meglepett.. átlátott a szitán, de mégsem :D
Mondanám, hogy megpróbálok neked valami biztató monológot írni, de akkor hazudnék.. pedig úgy megtenném.! De egyszerűen nem tudom mit mondhatnék :\ Ne haragudj, kérlek.! Nekem nagyon tetszik a blog úgy, ahogy van.! És nagyon várom mi lesz a vége.!!
Fel a fejjel csajszi, én veled maradok a végsőkig.! ;) xxx ♥
Nagyon köszönöm!! Örülök, hogy neked így is tetszik! nagyon. A srácokat is bele kellett tenni, ugye eredetileg hosszabbra terveztem a dolgokat, aztán rájöttem, hogy időhúzás lenne, és fölöslegesen bántanám Niallt. Szóval lerövidítettem, de a szereplőmenüben végig benne voltak. Úgyhogy őket muszáj volt bele tenni (és akartam, hogy találkozzanak a gyilkos kis barátnőjével:D).
TörlésNem kell ennél több, elég, ha tetszik, és még írsz is! Köszönöm!! megmentetted a napot:D
~xx
bevallom a szereplőlistát nem néztem meg :$ ezért ért meglepetésként a felbukkanásuk :D
TörlésIgazán nincs mit :) xx
ez nem lep meg, szinte senkit sem érdekelnek a szereplők:D
TörlésAnnyira imádom ezt a történetet. Szerintem ez így jó, ahogy írod. Ne változtass semmit!
VálaszTörlésAjándék: http://thebossdaughter.blogspot.hu/p/blog-page.html
Szia! Nem olvasom a blogod, viszont kaptam díjat az én blogomra, és beleolvastam a sztoridba... igazából nem olvasok blogokat, mert eléggé elfoglalt vagyok, így fejlécek alapján keresgettem a blogokat - hiszen egy jó bloghoz nagyon fontos a fejléc is - és a tiedre is rátaláltam. Mint mondtam, beleolvastam, és megtetszett a fogalmazásmódod. Ezért inkább emiatt kapod a díjat. Remélem örülsz neki: http://gemmafanfic-oneway.blogspot.hu/p/dijak.html
VálaszTörlés