Kissé gyorsítottam a tempón, hogy túl legyünk hamar azokon a részeken, melyek nem feltétlenül keltik fel az érdeklődéseteket, mégis beletettem valamiért. (Jobban oda kellene figyelnem) Köszönöm a visszajelzéseket, amik érkeztek és a megjelenítéseket is.
u.i.: Az első bekezdést Szilvinek ajánlom!:D
~xx
×××
délután09.09
Telihold, London
Telihold, London
A Telihold boszorkánybolt ajtaja
csak rövid percekkel később nyílt, Mady pedig már azt hitte ez sosem történik
meg. Eltűnődött rajta, hogy a mester miért akarta, éppen kilencedik hónap
kilencedik napján elengedni. Ázsiában fontos jelentőséggel bíró nap, hiszen, ha
kilencet kilenccel összeszorzunk, nyolcvanegyet kapunk. Ez a szám, pedig fontos a keleti filozófiákban. A Tao Te King is nyolcvanegy
szakaszból áll, az út és erény könyve, mely egy fontos kézikönyv a Taoizmushoz,
akár csak a Biblia a kereszténységhez, ám nem szerepelnek benne követelmények, sem semmilyen vallási tartalom. A kultúra szerint továbbá az év legszebb napja, az a nap,
amikor megfelelő az időjárás. A fák levelei még nem hullottak le, de már
sárgulnak, ezzel festőivé varázsolva a tájat. A tehetős emberek asszonyai, de
főként a királyné, és a császárné (mert Koreában király, míg Japánban és
Kínában császár uralkodott) udvarhölgyeivel ezen a napon sétáltak ki utolsó
alkalommal együtt a tél előtt, s ez egy fontos esemény volt, ahol a palota összes ragos hölgyének jelen kellett lennie. Ehhez képest Londonban aznap szemerkélt az eső, komor hangulatot teremtve az emberek lelkében. Mady éppen indulni készült, mikor baljós
nyikorgás törte meg a mocskos sikátor csendjét, s mögötte kíváncsi szürke
tekintet fogadta, egészen más, mint régen volt. Szomorú, és reménytelen szempár.
– Cassandra? –
suttogott, bár maga sem tudta, hogy miért.
– Madison? – Az
ajtó azonnal kitárult, s a boszorka közelebb lépett hozzá, mintha nem hinne a
szemének. – Mit keresel itt?
– Te hívtál –
nyújtotta át a levelet tökéletesen összehajtogatva.
– Több mint egy
hónappal ezelőtt. Azt hittem, nem érdekel az ajánlatom.
– Tudsz
segíteni vagy sem? – Mady próbálta elkerülni a magyarázkodást, hogy ha rajta
múlik, ő abban a pillanatban ide utazott volna, amint megkapta az üzenetet. Nem
akarta a lány tudtára hozni, hogy akaratán kívül váratta meg ennyire, s csak
remélni tudta, hogy az ajánlat még áll. Cassandra megfordult, és intett, hogy
kövesse.
– Egy ideje már
feladtam a reményt, hogy visszatérsz – kezdte Cassandra, közben tollat és
levélpapírt kotort elő, egy öreg tölgyfa asztal egyik fiókjából, melynek lapjára valószínűleg egy tűt sem lehetett volna állítani, mert magasan tele pakolták.
– Volt néhány
elintéznivalóm – válaszolt egyhangúan, ezzel lezárva a témát. Nem akart többet
mesélni. Közben Cassandra gyors üzenetet firkált kacifántos, dőlt betűivel.
„Cassandra,
Ne bontsd fel a névtelen borítékot!
Madison Cooper megöli Tylert. Fontos, hogy keresd fel a hatodik hónap
harmincadik napján délután, és add át neki a levelet. Ő maga írta a
történtekről, ezt közöld vele. Győzd meg, hogy ne menjen el a faházba! Nem
mehet oda!
xx Cassandra
09.09”
09.09”
A levelet egy Cassandra feliratú
borítékba csúsztatta és leragasztotta azt. Mady levelét névtelen borítékba
helyezte, összekötözte őket egy madzaggal, és az üstbe dobta, ami a helység
közepén egy kisebb kerek asztalon várta, hogy hasznossá lehessen újra.
– Mióta
kiirtottad a bérgyilkos klánt, vagy mi az ördögöt, egészen kevés vendég fordul
meg itt minálunk. Nem is gondoltam, hogy a forgalom több mint fele gyilkos. Ne
érts félre, én nem ítélkezem, de a gyilkosságot elfogadni olyan, mint maga a
gyilkosság – Cassandra végül felnézett az üstből, ahova a borítékokat és néhány
különleges növényt helyezte el. – Miért ölted meg? Nem lett volna sokkal
egyszerűbb, ha Richard Cooperrel kezded?
– Egyszerűnek
gondoltam. Azt hittem, ha nem lesz… ha meghal, nem fogok már semmit érezni…– szavai idegenül csengtek, mintha nem is ő beszélt volna. Magyarázkodott, ami nem volt szokása.
– De tévedtél.
– Tévedtem –
közben érdeklődve figyelte, ahogy az üst furcsa növényekkel, és állati eredetű
maradványokkal telik.
– Ha minden jól
megy, ezek a levelek időben megjelennek a múltbéli Cassandra üstjében, aki ezzel átírhatja a történelmet – magyarázta a kérdő tekintetre.
– Miért
segítesz nekem?
– Nem neked segítek.
Tylernek – megállt, hirtelen hátat fordított az üstnek, hogy az asztalnak
dőljön, és szembekerüljön Madisonnal.
– Szóval te és
Tyler… – kijelentés volt inkább, Cassandra pedig rábólintott. – Sajnálom.
– Aznap, amikor
először jártál nálam – kezdte és könnyeit törölgetve távolabb lépett az
asztalkától, hogy az ne kerülhessen az üstbe. – Elárultam Tylernek, amit a
lapokban láttam, ő pedig segíteni akart. Meg akarta ölni a fiút, hogy neked ne
kelljen – végre felszárította könnyeit és folytatta a munkát. – Később pedig a
faházhoz sietett, de akkor már késő volt. Megtetted. Azután pedig felgyújtottad
a házat vele együtt. Tyler jó volt, nem egy egyszerű gyilkos. Abba akarta
hagyni, hogy aztán normálisan élhessünk tovább. Azt hitte, hogy mégis van
lelked, segíteni próbált, megmenteni téged, mégis megölted.
– Honnan tudod,
mi történt a faházban? – kérdezte Mady figyelmen kívül hagyva a többi
információt, de nem tudott már a lány szemébe nézni.
– Elmesélte.
– Halott volt…
– Felkeresett.
– Szellemként?
– Késő éjszaka
volt, én pedig arra ébredtem, hogy a szoba lehűl. Borzasztó rothadt hús szag
áradt, bomlás szaga, akár egy hulla. Valahonnan de leginkább mindenhonnan.
Azonnal tudtam, hogy egy démon van az otthonomban – Mady tekintete
összeszűkült. Ez a kis történet semmire sem adott magyarázatot, és még abszurd
is volt. – Tyler gyilkos lévén nem tudott egyszerű szellemként tovább
bóklászni, vagy a mennybe kerülni. Akármilyen jó lélek is volt, a pokolra
került, démoni teremtmény lett belőle. Örökké a pokol tüzén ég majd, örök
szenvedésbe taszíttatva általad – fejezte be a magyarázatot.
– Te itt
pokolról beszélsz nekem és a mennyről, de én nem hiszek ezekben – Mady
hosszasan maga elé nézett.
– Hitetlen
vagy? Ateista? Szerinted a föld csak egy egyszerű valami, ami valahogyan
magától oda került valahová, és rajta valakik képződtek a semmiből? – tört ki a
lányból.
– Taoizmussal
átitatott Buddhista hagyományok szerint neveltek.
– Á…
– Szóval te
katolikus vagy – próbált tapogatózni Mady, mert a kínos csönd gondolata halálra
rémítette.
– Nem. Leginkább
Wicca. Bár inkább úgy mondanám, hogy megválogatom, amiben hiszek – válaszolt
Cassandra, s azzal hozzá adta az utolsó összetevőt a bájitalhoz, mire az
felrobbant. A helyében pedig csak az
üres üst maradt. Szemeiben a remény egy szilánkja csillant alig egy
pillanat erejéig.
– Csináltál már
ilyet azelőtt is? – érdeklődött Mady, s az arcát figyelte, ahogy közelebb
sétált hozzá. Fogalma sem volt, minek kellene következnie, ha sikerült a
varázslat. Bután érezte magát, amiért esélyt ad annak, hogy sikeres
lehet, hiszen nem is hitt a varázslatban.
– Soha nem volt
szükségem rá – fordult felé a lány.
– Sikerülni
fog? – reménykedett Mady.
– Nagyon
remélem – válaszolta a boszorkány, jobb kezét a csípőjére tette balt pedig a
homlokára, és feszült sóhaj szakadt fel tüdejéből.
Najó...
VálaszTörlésZseniális vagy, tee. Cassandra is nagyonkedvenc szereplő, és remélem sikerül megmenteniük Tylert (és talán... talán Niallt is :))
Várom a folytatást :DD
x.Moo.
Köszönöm^^
TörlésÖrülök, ha Cassandrából kedvenc lesz:D ez jó:DD
A következő részből kiderül!! Nem is kell rá olyan sokat várni:D
~xx
Úristen!!! Komolyan én sem tudok ennél jobb szót mondani mint az, hogy ZSENIÁLIS. És bármilyen hihetetlen végre felfogtam mindent. Mindent megértettem. Az évszámoktól kezdve, Cassandra segíteni akarását. Azta rohadt, őszintén szólva fogalmam nem volt mit akarsz majd ebből az egészből kihozni, de kurva jól megoldottad.
VálaszTörlésRemélem minden jól alakul és Niallal együtt Tyler is megmenekül.
Mady valószínűleg megkapja a saját levelét, azta...na arra kíváncsi vagyok. Basszus nagyon várom a következőt, hamar rakd fel, mert nem tudok várni. :D
Megsúgom ez volt az egyik kedvenc részem, kezdve azzal, hogy az elejét nekem ajánlottad. :D
xx
Aw, ugyan, már akkor sejthetted volna, hogy neked fogom ajánlani, mikor idén a kilencedik hónap kilencedik napján közöltem veled, hogy ez a rész miattad lesz ilyen!:D
TörlésÖrülök ha tetszett, kicsit féltem/félek, hogy ez így sok lesz, de megnyugtat, hogy neked tetszett. Az, hogy a dátumokat is megértetted, mindent, hát ez fantasztikus:D Minden várakozásomat felülmúlta:D
Lényegében Cassandra terve az, hogy Tyler életét megmentse, az annyira nem érdekli, hogy Niall megmenekül-e. Szóval ez még kiderül.
~xx
Azta mindenit! Ez az első gondolat, ami eszembe jutott a rész elolvasása után!
VálaszTörlésNem gondoltam volna, hogy a dátumok ilyen lényeggel bírnak. Tudtam, hogy fontos, te is hangsúlyoztad, hogy oda kell rájuk figyelni.
De hogy ez lesz ebből, sosem fordult volna meg a fejemben.
Úgy érzem sikerült megértenem mindent és világossá vált az eddig ködös rész.
Basszus, köpni-nyelni nem tudok, mert ledöbbentem. Annyira érdekes mire ment ki mindent és hogyan csavarod-csűröd a történetet. Na ezért mondtam, hogy hatalmas tehetség vagy, mert ilyet csak tehetséges ember tudhat!
Ügyes vagy! Várom a folytatást! Remélem jól alakulnak a dolgok!
puszi, Cami
Jaj, nagyon köszönöm! Hihetetlenül megleptél most ezzel, és vigyorgok, mint egy óvodás, akinek azt mondták a hercegnő rajzára, hogy szép:D (remélem azért a keze nem hiányzik. régi történet:D)
TörlésÖrülök, hogy megértetted a dátumok lényegét, a következő részek, akkor egyszerűek lesznek. Próbálom érdekessé tenni, meg kicsit gondolkodtatóvá, remélem sikerül is, bár amikor ilyen kedves sorokat olvasok, úgy érzem sikerült:D
~xx
jesszum pepi ez hehetetlen jó remélem hozod a kövit :DDDnagyon(!!!!!)várom:DD
VálaszTörlés