Chapter 13 - Tyler


Drágáim, sziasztok!:D
Ez a mai egészen más rész, mint az szokássá vált. Remélem ezzel választ adok néhány fel nem tett, de talán megfogalmazódott kérdésre. 
~xx

×××

6.29
Tyler számára teljesen átlagos napnak indult. Reggel, vagyis tizenegy óra után tíz perccel a galambok hangjára kezdett ébredezni. Sosem siette el a felkelést, hiszen éjszaka dolgozott, mi értelme lett volna, ha már kora reggel számolja a hangyákat? 

Egy Londoni társasház tetőterében kialakított lepukkant lakásban élt, mióta elég idős lett. Környezetét éppen annyira tudta rendben tartani, ahogy egy hörcsög megeteti magát a ketrecben. Leginkább a rendetlen, és a koszos jelző illett otthonára, ám megjelenése ettől függetlenül is mindig kifogástalan volt, más szóval ápolt. 

Hasáról a hátára fordult, és kinézett a tetőablakon át a kerek, egymást lökdöső, pöffeszkedő galambokra, melyek sorra ültek és fészkelődtek a vezetékeken. A szürke londoni égbolt ezen a reggelen sem hazudtolta meg önmagát. Egy újabb nap, amiben nem lesz köszönet. A szobában mindenféle fegyverek és ruhadarabok hevertek mindenütt, néhol ételmaradékokkal tarkítva a gyűjteményt. A dohányzóasztalon egy pizzás doboz hevert egy megrágott pizza szelettel, körülötte pedig néhány – elméletileg üres – sörös doboz szétdobálva. Tipikusan az a lakás volt, amelyet csak evésre és alvásra használnak. Tyler talán sosem takarított a házban. Vagy életében. 

Végül a telefon éles zörgése győzte meg, hogy ideje tényleg felkelni. Irritálóan hangos volt a megszokott csöndhöz képest. Hirtelen lerúgta magáról a takarót, és megborzolta fekete tincseit. A kijelzőn Cassandra neve állt. Felvette. 

Körülbelül fél éve lehetett, hogy Madyt megbízta az apja Marcello megölésével, ugyanis felröppent a pletyka, hogy beleszeretett egy célpont lányába, ezzel veszélyeztetve a küldetést. A feladat során Mady elvégezte Marcello munkáját és megölte őt magát is annak ellenére, hogy elméletileg szerette. Tyler akkor keveredett Cassandra asztalkájához. Sajnos akárhogyan erőlködött, képtelen volt visszaemlékezni, hogy miért ment oda. Aznap is volt valami kínos vitája az apjával, aminek következtében egy kocsmában kötött ki. Semmilyen emléke nem volt azzal kapcsolatban, hogy miért látogatta meg a Teliholdat, csak azt tudta, hogy beszélt a lánnyal, aki másnap kedvesen érdeklődött hogyléte felől. Azóta is titokban tartják a kapcsolatot, hiszen Tyler szakmájában elkerülhetetlen lenne, hogy előbb utóbb valaki ellene fordítsa ezt. 

– Nem fogod elhinni, ki járt ma nálam – hadarta fontoskodva a lány. Nem azonnal hívta Mady távozása után, mert nem akarta felébreszteni a fiút, de hangján hallani lehetett, hogy valószínűleg számolta a másodperceket.
– Hm… Tényleg nem. Mondd – sóhajtotta unottan. Tyler fölöslegesnek tartotta a pletykálkodást és ennek határozottan pletyka szaga volt. Unott hangjából sütött az érdektelenség, ezért a lány a lényegre tért.  
– Mady – halkított Cassandra, és a nevet vontatottan ejtette ki.
– Mady? Az a Mady, aki az apám minden kegyét élvezi? Madison Cooper?
– Az – helyeselt sietve a túloldalról a dallamosan csilingelő, álladóan vidám hang. Annyi szörnyűséget lát a jövőben, mégis mindig olyan jó kedvű. A fiú felnézett rá ezért, ő nem tudott ilyen lenni.  
– Lehetetlen. Mit akart? – kérdezte közömbösen. Szinte biztos volt benne, hogy Madison Cooper nem jár jósnőhöz, és nem is fog.
– Nem telefon téma, azonnal ide kell jönnöd.
– Egy órára ott vagyok. Előtte el kell intéznem valamit – motyogta kelletlenül, és letette a telefont. 

Tylernek valójában semmi halaszthatatlan dolga nem volt, de kényelmesen el akart készülni, elidőzni a délelőtti London látványában, megreggelizni és meginni egy csésze teát. Teljesen biztos volt abban, hogy Madison Cooper nem lehetett az, aki aznap reggel elment Cassandrához, így nem is akarta elsietni a dolgokat. 

Kínos figyelemmel minden hajszálát égnek állította, majd még utolsó alkalommal biztosította tükörképét arról, hogy Cassandra téved. 

– Ne aggódj pajtás, ez csak valami tévedés lesz – mutatott magára, majd elégedetten kilépett az ajtón, és be sem zárva azt azonnal a Telihold felé vette az irányt. Tylernek még azon a környéken sem kellett zárnia az ajtót, mert a szomszédot kérte meg, hogy figyeljen a lakásra. A szomszédja pedig az az idősebb tolvajképű nő, aki valószínűleg kiforgatná mindenéből, ha nem ő lenne megbízva a felügyelettel, és milyen sas szemekkel őrzi a bejáratot. Ha valaki elvinne valamit, az az ő lelkén száradna és a házban mindenki tudja, hogy Tyler veszélyes alak. Talán nem veszélyes Madyhez képest, de veszélyes egy átlagos szomszédhoz képest. 

Cassandra elmesélte Tylernek, hogy látta a lapokban Mady érzelmeit, de sokkal bonyolultabb ez, mint egy átlagos kapcsolat, s hogy tömör feszültség ülepedett a helyiségre, mikor erre rá is kérdezett. Tyler kételkedve bár, de hitt neki, eldöntötte, hogy megöli Niall Horant. Nem azért, mert Mady képtelen lett volna rá, sokkal inkább azért, mert Mady nagyon is képes volt rá, és képtelen lett volna feldolgozni ezt. Új érzések voltak ezek a számára, és nem tudta felmérni a fontosságukat. 

Tyler szerint Mady számára a legnagyobb sokkot az jelentette volna, ha neki kell megölnie a fiút. Mert a célpontnak mindenképpen meg kellett halnia. Ha Mady megszökteti, akkor is halálos veszélybe kerülnek, de ha megöli, mindenki más is ki van téve az őrületnek, amit a lány képtelen lenne kordában tartani. Hiszen ő még úgy is veszélyes másokra, hogy elméletileg nincsenek mentális problémái… de Tyler nem hitt benne, hogy nincsenek. 

Tyler egész nap Mady átmeneti lakása előtt várakozott. Várta, hogy valami történjen. Kezdett kételkedni benne, hogy aznapra terveztek bármit is, mikor eljött az este, és Niall megérkezett a lányért. Követte őket egy magas londoni építményig, majd tetőről figyelte az áldozatot. Csak arra nem számított, hogy Madison Cooper akkor is száz százalékosan figyel a környezetére, ha „szerelmes”(?). Még mindig nem hitt benne, hogy Cassandra lapjai nem tévednek a lánnyal kapcsolatban, pedig azok sosem tévednek. Madison meghiúsította a gyilkossági kísérletet. 

Tyler sosem kedvelte a lányt, aki megfosztotta őt apja szeretetétől. Hatékonyabb volt a munkában, mert egy szívtelen szörnyeteg. Tyler mindig is úgy gondolta, hogy a lány az Antikrisztus, még annak ellenére is, hogy nem volt vallásos. A tény, hogy Madynek érzései lehettek, megváltoztatott benne valamit. Segíteni akart a lányon, és egy csomó másik emberen, akik nem érdemelték meg az értelmetlen halált. 

A kísérlet után Madison SMSt írt neki; 

„Takarodj, te szerencsétlen. Ez az én melóm, te menj a dolgodra, súrold a szennyes alsót, idióta.” – Tyler letett az ötletről, hogy aznap meg fogja ölni a fiút. Teljesen biztos volt benne, hogy biztonságban van, amíg ilyen reakciót vált ki a lányból a közelsége. Válaszul Mady egy egészen egyszerű üzenetet kapott;

„Inkább, mint a te nyálas szappanoperád…ribanc, meg sem lep.” – Tyler ugyanis túlértesült volt. Tudott róla, hogy Mady és Marcello a kelleténél kicsit nyitottabb kapcsolatban éltek, és arról is, hogy a lány nem szívesen utasít vissza férfi versenyzőket, akik vannak olyan bátrak, hogy „leszólítják”. Egyesek szomorú véget értek, mások pedig hasznosnak bizonyultak a későbbiekben, ha úgy hozta a szükség, munka ügyben. Tyler szerint Mady prostituálta magát a sikere érdekében, ami dicséretes is lehetett volna, ha a szabadidejében nem folytatja ártatlanokon. Más szóval élve Madison Cooper egy alvilági gyilkos ribanc volt, lelkiismeret nélkül. Maga az Antikrisztus személyesen. Az egyébként nem vallásos fiúnak Madison mindig a poklot jutatta eszébe, a lángokat, melyek örök szenvedést jelentenek. Eddig nem értette, mire mondta Mady anyja egyszer; „A vallásban az a jó, hogy ha hiszel az egyikben, hinned kell a másikban is.” – Talán gyerekes elképzelés volt, de Niall megjelenését nem tartotta véletlennek. Tyler kezdett hinni legbelül.

Ha Mady maga a gonosz is, látta benne a lehetőséget. Ha megmenti a lányt, talán az segíthet neki a tervében, amit régóta dédelget. Ha nem is vér szerint, Mady mégiscsak a testvére volt. Hiszen együtt nőttek fel.

Még aznap éjjel Madison Cooper zaklatott üvöltése töltötte be a „főhadiszállás” folyosóját, egy hangos ajtócsapódást követően. Rick irodájába tartott, majd kivágta maga előtt az ajtót. A nagy Richard Cooper pedig semmit sem tett, csak megilletődötten bámult. Tyler egy másik szobából tisztán hallotta, amiről beszéltek. Az apja, akit jó pár éve már csak Rick néven szólít, megegyezett a lánnyal, és még aznap éjjel bezárta. Bezárta őt az aprócska helységbe, étel és víz nélkül. Ezúttal csak egy napot kapott ugyanis munka várt rá a következő hónap elsején reggel. A harmincadika a zárkában telt, Tyler pedig félt, hogy mire ő onnan kijut, addigra a lánynak már késő lesz. 



8 megjegyzés:

  1. OMG!!!! Ez egyre bonyolultabb!! Viszont nagyon jó! Nagyon tetszik hogy nem sablontörténet! :D Várom a következőt! xxxSzilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hát! Az már uncsi, és abból már úgyis van nekem is:D azért remélem nem túl bonyolult:DD
      ~xx

      Törlés
  2. Nekem nagyon szimpi lett Tyler... kár érte...kár, hogy gyilkos.
    Amúgy az utolsó szavak "addigra a lánynak már késő lesz" nagyon azt sejtetik, hogy tényleg halott Niall...

    De, hogy őszinte legyek én még mindig össze vagyok zavarodva, szóval nagyon várom a többi részt, hogy megvilágosodjak.

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem tudok gonosz fiúcskákat megformázni, mindnek lesz valami kis "nagyonédes" tulajdonsága, hogy képtelenség legyen utálni:DD

      Szerencsére én már tudok mindent, azt hiszem olvasóként most nagyon utálnám magam, és minden vágyam az lenne, hogy egy forró vasalóval arcon csapjam magam:DD így viszont csak nevetek, hogy milyen értelmetlenség alakult itt ki:D (egyenlőre)
      ~xx

      Törlés
  3. Mivel a fejezet címe Tyler, így mindenképpen meg kell osztanom néhány gondolatot a sráccal kapcsolatban. Az igazság az, hogy egyelőre nem tudom eldönteni, hogy szimpatikus vagy sem a karakter. Olykor találok nekem tetsző dolgokat a személyével kapcsolatban, olykor pedig unszimpatikussá válik a figura. Nem tudom, a két jelző között állok, azt gondolom egy időre még letáborozok itt, majd meglátjuk mi lesz ebből később.

    Azt hittem ezután a rész elolvasása után minden köd szertefoszlik és sütni fog a nap, de tévedtem. Nekem még mindig kicsit zavaros, nem tudom miért, vagy mert teljesen hülye vagyok vagy csak fáradt. Bár azt hiszem tudom a megoldást, piszok jól kevered a szálakat, ez okozza a bonyodalmat. Úgy tűnik Niall tényleg meghalt és Mady ölte meg. Eddig ez van. Elképzelni sem tudom mi sül ki ebből, hogyan csavarod a történetet, de az biztos, hogy ez nem egy sablonos sztori, ahol minden rózsaszín és unikornisok repülnek a szivárványon.

    Nagyon nagyon tetszik! Izgatottan várom a következő részt!

    puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet Tyler figurájával, hogy Mady nem szereti. Mikor ő meséli el a történetet, abban Tyler béna, mindent rosszul és rosszindulatból csinál, mert ő így látja. Amikor pedig külső szemlélőként mutat rá a történet, akkor egészen más a helyzet vele. Egy kicsit próbálom az ő karakterével is bizonyítani, hogy egy ember nem rossz, csak máshogy gondolkodik. szóval lényegében mindenki jó, csak meg kell érteni a gondolkodását.

      Remélem idővel el tudom tüntetni a ködfátylat. Remélem nem kevertem meg annyira, hogy ne tudjak kikeveredni belőle :o Értelmesen. Vannak és lesznek is itt furcsa dolgok. Most már tényleg hozom:D
      ~xx

      Törlés
  4. Szia(:

    Nagyon vartam a kovetkezo reszt, mert en is azt hittem, hogy tiszta lesz minden. Mondjuk lehet, hoy azert nem ertek eppen mindent mert amugy is mindent ketszer el kell mondani:D

    Tyler-rol nem is tudom mit gondoljak. Szimpatikus lenne, ha nem gyilkolna, es egy rendes ember lenne, de akkor meg nincs ertelme semminek. Meg ha nem utne bele az orrat mindenbe. Ha ez Mady ugye akkor ne jatssza a szereto testvert... Velemenyem szerint(:

    Ez a kis romanc meg nagyon tetszik. A vidam Cassandra meg a gyilkos Tyler. Hmm, kivancsi vagyok mi sul ki belole:D

    Anyira tetszett ez a resz is. Olyan szepen mutattal be mindent(: Varva varom a kovetkezo reszt es persze a kovetkezmenyeket. Csodasan irsz!

    With love: L.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el ez nem a te hibád:D igazából most kéne, hogy jöjjön egy újabb magyarázó rész, de arra nincs idő. Majd meglátjuk, hogy tudom tisztába tenni a helyzetet:D

      Tyler nem beleüti az orrát, és nem mindenbe. Csak próbál segíteni, és csak most. Segíteni pedig nem Mady miatt, hanem egy csomó ártatlan ember életét próbálja megmenteni. Képzeld el, ha ez a fogyatékos csaj elszabadulna?! (Tudom, hiszen magamról mintáztam:D)

      Köszönöm az összes dicséretet!! próbálom minél előbb felrakni, de még átnézem. hátha kijavítok benne valamit:D
      ~xx

      Törlés