Chapter 25 - Amikor a töltényhüvely árván csilingelt

Sziasztok drágáim, 

Megjöttem az új résszel. Kiderül, hogy mi lett Madyvel, velük, és lassan vége. Tényleg csak néhány rész van, de nem tudom még hogy mennyi. Szerintem meglesz a harminc, de semmi sem biztos még. 

Szeretném, ha néhány szóban megosztanátok vele a véleményeteket, és szeretném megköszönni azoknak, akik időről időre mindig megteszik, és a pipálóknak is természetesen!

Ezzel a fejezettel még mindig nem vagyok elégedett, pedig ez a másodk verzió, és már legalább három napja kész, érzem, hogy nem lesz jobb, még akkor sem, ha így sem tetszik. Remélem nektek azért nem okoz csalódást!
~xx



×××




















– Ugye nem akarsz besétálni oda? – Niall gondolkodás nélkül megragadta Mady karját és visszarántotta. Hangja annak ellenére is megnyugtatóan csengett, hogy ő maga rettenetesen féltette, s úgy sietett, mintha őt magát űzné a tűz. 
 – Mondj egy okot, hogy miért ne akarjak – mondta a lány, de nem próbált fészkelődni, hagyta, hogy Niall szorosan tartsa.
– Mondok én kettőt is… Gyáva dolog, nem illik hozzád. és… azért, mert szükségem van rád. Szeretlek – vallotta be Niall annak ellenére is, hogy a történtek fényében ez elég szörnyen hangzik. Már csak egy centi választotta el ajkaikat egymásétól.
– Niall, én meg akartalak ölni téged – tolta el magától Mady.
– Nem érdekel – suttogta az ír fiú, szőke haját a lobogó lángok fénye arannyá festette. Mady képtelen volt tovább nézni, ahogy szenved az ő ostobasága miatt. Halvány mosollyal megszüntette a közöttük alkalmatlankodó távolságot, és ajkait a fiúéra tapasztotta.

– Megőrültél – suttogta a lány miközben lassan elhúzódott a tőle. Niall szemeibe nézve szórakozott mosoly futott szét az arcán, fejét csóválta végül, s a fiú értetlen tekintetére válaszul, folytatta – Ugye nem gondoltad, hogy tényleg megtettem volna?
– Nem tudom – rázta fejét – De nem akartam kivárni.
– Ha megfordulna a fejemben, akkor sem tehetnék ilyet. Még nem, Niall – mondta, s mutatóujjával végig simított a fiú keskeny ajkain, keservesen felkacagott. Inkább volt ijesztő, mint mulatságos – Szeretlek, Niall. Tudnod kell; elérted, hogy szeresselek, de ez még nem a vége. A történet csak most kezdődik. Függetlenül attól, hogy te szeretsz-e engem, vagy sem. Az én küldetésem itt nem ért véget. Azzal, hogy megtagadtam a megbízást, ellenszegültem a parancsnak. Ennek pedig következményei lesznek.
– Miféle következmények? – Niall kisimított néhány hajszálat Mady arcából. Nem vette véresen komolyan a helyzetet. Nem tudta komolyan venni, mert az egész olyan abszurd volt, hogy már-már hihetetlen. Talán jobb is, hogy képtelen volt komolyan venni a dolgot, az épp elméjét óvta ezzel.
– Vérdíjat tűznek ki a fejemre – indokolatlan mosolyt engedett meg Niall felé – De ha én halott is vagyok, a megbízás mindettől függetlenül érvényben van – folytatta, s közben Niall szívére csúsztatta a kezét – Valaki mást bíznak meg helyettem, aki nem hibázik. Könyörtelen, és lelkiismeretlenül kinyír.
– Ki akarna engem kinyírni? Ne érts félre, de én csak egy fiú vagyok. Jó. Ismerik a nevem, de a turnék, a zene… ezek nem változtatnak azon, hogy csak egy fiú vagyok. A halálom nem válik senki hasznára. Miért akarna megölni bárki? Ennyire nem utálhatják a bandát – Niall elengedte Madyt, tanácstalanul a hajába túrt és másfelé nézett, a távolba. A lány éppen annyira szerette volna tudni a választ, ahogyan ő. Semmi okát nem látta, hogy valaki Niall halálát kívánja, pláne ennyiért. Senki nem akarhat ennyit fizetni csak azért, hogy kinyírasson egy ilyen fiút, ennek semmi értelme nem volt.
– Nem tudom, a munkámmal csak a célpont adatainak ismerete jár. A megbízóról nem tudhatok semmit – próbálta lenyugtatni, de tudta, hogy ezek a szavak nem a megfelelőek. Viszont végre az igazság, és ez mindennél többet jelentett neki. Végre elmondhatta a fiúnak az igazat – Sajnálom – gyorsan körülpillantott – gyere, el kell tűnnünk innen – utalt Mady az égő házra, és a hamarosan kiérkező tűzoltókra – Nemsokára nagy felhajtás lesz a ház körül – azzal az autó felé terelte Niallt.

– Most mihez kezdünk? – Niall hangja késként szakította át a köztük gúnyosan táncoló csöndet.
– Kezdünk? Te semmihez. Szépen haza mész, és elfelejtesz mindent, amit mondtam – a lány nem emelte el tekintetét az útról.
– De mi lesz velünk?
– Holnap kereslek. Ígérem, de erről nem beszélhetsz senkinek. Csak még nagyobb bajba sodornád magad.
– Tylernél van a telefonod – közölte Niall, fejét hátra hajtotta a támlára.
– Honnan tudod? Várj, ez hülye kérdés volt. Tőle kaptad meg a címet is, igaz? – Niall csak bólintott – Milyen volt?
– Milyen? Mármint…
– Bunkó, vagy nem is tudom… Nem akart esetleg… megölni? Vagy ilyesmi – hadarta a lány, kissé zavarba hozta, hogy Niall és Tyler beszéltek. Beszélhettek róla is akár. Bármit, ki tudja, mit és Tyler egyszer már kísérletet tett a fiú megölésére is.
– Nem. Ő csak jót akar neked – Mady bólintott. Jót. Ha Niall mondja, akkor úgy is van – Hová viszel?
– Haza, úgyhogy jobb lenne, ha elmondanád, hol is van az pontosan – Niall gond nélkül ellátta a navigátor szerepét.

Percekkel később meg is érkeztek. Mady leparkolt a ház elé.

– Úgy kísérgetsz, mintha a testőröm lennél – nevetett Niall, de nem próbált közeledni Madyhez, látta, hogy feszült.
– Úgy kísérgetlek, mintha félteném a veszélybe került életed – magyarázta a lány – Sajnálom, de ezzel mindent tönkretettél – közelebb lépett a szőkéhez, és az arcára tette kezét – Most már mindkettőnk élete veszélyben van. Nem így kellett volna lennie. Egyszerűen csak meg kellett volna ölnöm téged, és folytatni a beteges undorító kis életem érzelmek nélkül.
– Érzelmekre szükség van, ezt te is tudod – mondta, és körülfonta karjait a lány derekán.
– Szükség? Mi szükségem van nekem arra, hogy minden pillanatot veled akarjak tölteni, és állandó rettegésben éljek, hogy mikor fogsz meghalni?
– Szükséged van arra, hogy végre valaki szeressen – elengedte a lányt, rövid ideig a kulcsokkal babrált, majd kinyitotta az ajtót, megragadta a kezét és berántotta az ajtón.
– Mennem kellene.
– Csak egy kicsit maradj még – mondta, és a nappaliba rángatta közben.
–Nem hiszem, hogy van időnk cseverészni – hárította az ajánlatot a lány, majd lassan körülfuttatta tekintetét a helységben – Ez gyönyörű – talán kicsit meglepte, hogy nem az a rendetlenség fogadta, ami Tyler otthonában is.

Hirtelen hangos csörömpölés zavarta meg a nappali rendjét, a hátsóudvarra néző üveg pedig szilánkjaira hullott, és beterítette a padlót. Egy lövés tette. Mady elkapta a fiú karját, és maga mögé rántotta.


– Mady… jaj drága Mady – szólította az ismeretlen, és belépett a házba. Niall takarásban állt éppen mögötte. Mady egy negyvenkaliberes hangtompítóval felszerelt Smith & Wesson csövével találta szembe magát.
 – Na, ne nevettess – jegyezte meg lekicsinylően – Egy kislány pisztolyocskával kívánsz megölni? Ennél többet vártam… – tudomása szerint az FBInál használnak ilyet, de ebben nem volt teljesen biztos. Sosem dolgozott az FBInak, ami azt illeti, nem is találkozott egy FBI ügynökkel sem élete során.
– Tökéletes voltál… Miért rontottad el? – gúnyolódott a hátranyalt hajú fickó, ismerte, ez az alak is az apjának dolgozott – Légy jó kislány és állj el az útból, ki kell végeznem a kis barátodat – hadonászott a fegyverrel, mintha azzal akarná arrébb legyezni.
– Egy fenomenális elme, emberek – tapsolt Mady – Bajba sodornád magad, az apám, és mindenkit, te féleszű, ha itt a házában lőnéd le, ugye ez eljutott a parányi agyacskádig? – mutató és hüvelykujja között pirinyó rést formált, és jobb szemével gúnyos hunyorgással sandított saját kezére.
– Apád vérdíjat tűzött ki rá, nem hinném, hogy érdekli a halál módja, vagy helye – nevetett a fickó, majd újra a lányra fogta a fegyvert, és újra lőni készült, ezúttal komolyan gondolva, egyenesen Madyre célozva. Majd kínzó lassúsággal végül mégis elsütötte az átkozott.

Niall egy pillanat alatt lökte el a lányt a felé közeledő tölténymag útjából. Mady a lökéstől elveszítette az egyensúlyát, és a földön landolt, minden olyan gyorsan zajlott. Csak akkor jött rá, mi is történt valójában, amikor a töltényhüvely árván csilingelt, ahogy földet ért, s Niall tehetetlenül borult mellé a földre.


– Francba – kiabált Mady – Francba Niall, te idióta! Ez mire volt jó? – Mady széttépte a fiú ruháját, hogy bal válla és kulcscsontja közötti sérüléshez férhessen. Pillanatok alatt rengeteg vért veszített.
– Téged ő maga akar kicsinálni. Nyilvánosan. Elrettentésként – közölte gúnyosan a lenyalt hajú figura. Mady elfintorodott, ismerte mostohaapja stílusát, és a legutolsó, amit szeretett volna, az az ő keze által meghalni. Szörnyű módszerei voltak.

– További szép estét, fiatalok – monda jókedvűen, és nem tudva, hogy Niall még életben van-e, tovább állt.



6 megjegyzés:

  1. Az elején kicsit elbizonytalanodtam.
    Tudom, mindenki szeret mindenkit, meg csupa szerelem Mady és Niall, de nagyon szurkoltam, hogy valami ne sikerüljön.
    És imáim meghallgattattak! :-D

    Jézus, ez bunkó volt... Nem kívánom egyikük halálát sem, csak amíg nem halott vagy nem ül a sitten minden rosszfiú, addig nincs nyál, különben valami elromlik. És lám, igazam lett.

    Nem nagyon szeretném, ha Niall elvérezne, egyszer már meghal, többször ne kelljen... :-)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell elbizonytalanodnod, mert jelenleg az egyetlen dolog, ami biztos körülöttük, az az, hogy szeretik egymást. A többi pedig összeomlott.

      Mindenki őket akarja megölni, és Mady jelenleg egyedül van arra, hogy megvédje, mert csak ő szakképzett, csak ő tudja, hogy mire számíthat. Teljesen egyedül van a többi figura ellen, nem hinném, hogy minden olyan rendben van, ahogy tűnik:D (csak úgy szeretem, amikor ölelgeti)
      ~xx

      Törlés
  2. Úristen ez nagyon jó!! Siess a kövivel!!! De ugye Niall nem fog meghalni???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! nem mondhatok semmit erről sajnos:D
      ~xx

      Törlés
  3. Izgalomból nincs hiány, az biztos.
    Számomra még mindig érthetetlen, hogy Niall szereti Mady-t annak ellenére, hogy meg akarta ölni és bízik benne, menteni akarja, mellette van. Kissé abszurd, de valószínűleg nem lehetetlen. Azért vagyok csak ez miatt elbizonytalanodva, mert magamat a srác helyébe képzelem és én nem biztos, hogy képes lennék ezek után szeretni... Persze ez én vagyok, még szoknom kell a dolgot.
    Mert remélem lesz rá lehetőség, és Niall nem hal meg. Egyszer már megölted és azokat a sorokat nagyon nehéz volt olvasni, így bízom benne, hogy sikerül megmenteni és idővel jóra fordul az életük, együtt.

    Tetszett, izgatott vagyok a folytatást illetően!

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos valamilyen szinten minden karaktert magamról kell mintáznom ahhoz, hogy a dolog működjön. Niall is így lett ilyen, és a történetbe kell is ez az apró és abszurd viselkedés, különben nem tudnám úgy befejezni, ahogy az eleje óta szeretném. "Most az, hogy Mady éjszakánként bulizás és piálás helyett öl, csak egy apró bogár Niall életének szélvédőjén. Nem érdekli, mert engem ez valószínűleg nem érdekelne. Hiszen őt nem ölte meg, miért kéne ezzel foglalkoznia, ha szereti?" Valami ilyesmire gondoltam, mikor megírtam, hogy utána ment és mindentől függetlenül még mindig szereti:D
      ~xx

      Törlés