Chapter 21 - A pubban

Sziasztok, 

Tudom, és sajnálom, hogy elhanyagolom most a blogokat, de igyekszem. Köszönöm, hogy türelmesen kivártátok, s lám... MEGÉRKEZETT!!

Továbbra is köszönöm a pipákat és a kommenteket! A kitartást, az olvasást és az új feliratkozókat! 

×××

éjszaka07.01

Niall arcát a tenyerébe temetve ült a kanapén, amióta Mady kiszaladt az ajtón. Tanácstalan volt, mert ehhez hasonló még sosem történt vele, és senkivel sem, akit ismert. Mennyire valószínűtlen, hogy pont őt akarják megölni. Hiszen ő csak egy fiú egy bandából… Mikor az eső zuhogni kezdett, és a vihar komolyra fordult, Niall egy pillanatra fontolóra vette, hogy meg kellene keresnie a lányt. Félt, hogy valami baja esik ebben az időjárásban, ám hamarosan eszébe jutott, hogy egy bérgyilkosnak nincs mitől félnie. Sokkal inkább neki magának… hiszen, ha a lány nem szeret bele, talán már halott lenne. S talán még lehet is. 

Még egy dzsekit sem vitt, gondolta Niall, s megrázta a fejét. Hiszen kit érdekel! Az a lány csak meg akarta ölni, és aljas módon a közelébe férkőzött, nem érdemli meg a törődését. Milyen jól csinálta… Minden egyes alkalommal, mikor Mady visszautasította azt hitte, hogy a lány csak félénk, vagy furcsa. 

Aranyosnak tartotta ezt a tulajdonságot, mégsem ez volt az, ami a legjobban vonzotta a lányban. Niall érezte, hogy nem átlagos. Mégis… újra és újra megkérdőjelezte magában a lány igazát. Talán hazudott, gondolta. De hiába… nem hitte el saját magának sem. Tanácstalan volt, mert képtelen hinni Madynek, viszont képtelen  elhinni, hogy hazudott, vagy viccelt volna. Csak ült ott, és zavaros összevisszaságok úsztak elméjébe, cikáztak szüntelenül gyötörve őt. 

Nem tudta, hogy mitől féljen inkább, a haláltól vagy attól, hogy elveszíti a lányt. 

×

Mady újabb és újabb pohárral kért, józan ítélőképessége tovaszállt, talán több mint egy órája. Érezte, ahogy lassan az egyenesen ülés képessége is elhagyja s akkor egy érdes kéz került a derekára. Talán észrevette volna, hogy a fickó bűzlik a piától, ha neki magának nem hasonló szaga lett volna az utóbbi órákban elfogyasztott alkoholmennyiség következményeként. Minden bizonnyal a férfi jobban bírta alkoholt, hiszen megállt a lábán, s még csak nem is billegett. Ellentétben Madyvel, akinek nem szokása földig részegedni, de ez a nap kivételes alkalom volt. A férfi gusztustalan szavakat suttogott a fülébe, viszonylag óvatosan megfogta, és a mellékhelyiség felé kezdte húzni a lányt, aki egyensúlyozva követte, hiszen ellenállni kevéssé volt ereje, örült, hogy a lábán meg tudott állni. 

A pasas az ajtón belülre lökte, s ő elveszítette maradék egyensúlyát, a hideg csempén landolt. A pepita csempén. Végre szemügyre vehette a férfi arcát. Ápolatlan haja kócosan meredezett minden irányba, több napos borostája férfiasabbá tette az arcát, s gusztustalan vigyora beindította a vészjelzőt Mady agyában. Valahonnan kulcsa is volt, magukra zárta az ajtót, s lassan közeledni kezdett, a lány pedig csak próbált elkúszni előle, amíg hátával a falnak ütközött. Fejét a mosdókagylóba ütötte. 

A részeg fickó elkapta, és kisimította a szemébe lógó hajat, majd csókolgatni kezdte az arcát, száját és a nyakát. Durva arcszőrzetével karcolta a puha bőrt, Mady pedig próbált kiszabadulni a szorításból, kevés sikerrel. Csizmájában ezúttal nem lapult ott a tőr, hiszen a táskájába rejtette, mikor elvetette Niall megölését. Teljesen fegyvertelenül, öntudatlanul feküdt a hideg padlón egy idegen pasas alatt egy kocsma mellékhelyiségében. Az ajtó zárva. 

Mady agya kitisztult a kihívás örömére, gondolkodnia kellett, mit tegyen, ha nem akarja úgy végezni, mint egy egyszerű lány. Mint akárki más… Nem! Ő nem volt akárki. Hirtelen hatalmas erővel fejelte le a részeg alakot, s ő maga fájdalmat nem is érzett. A férfi orra vérezni kezdett, erre felvisított, mint egy ócska disznó, ezalatt volt idő, hogy Mady felálljon, a mosdóba kapaszkodva megtartsa egyensúlyát. Nem egészen fogta fel, hogy mit készül tenni, még a saját képét sem látta, olyan hamar leverte a tükröt, ami hatalmas szilánkokra törve ért földet, Mady pedig az üveg halom tetejére csuklott össze. 

A szilánkok felvágták a lábait, és kezeit. Megragadta az egyik nagyobb szilánkot, s maga mögé rejtette, amint meglátta a részeget közeledni ismét. A férfi minden megmaradt erejét összeszedve megütötte Madyt, aki ettől fejét a mosdó lefolyócsövébe ütötte. Vérzett. Madison Cooper vérzett. Egy egyszerű részeg tette ezt vele. Hirtelen előhúzta háta mögül a tükörszilánkot és a férfi hasába szúrta a lágy bőrbe, s lassan felhasította egészen a szegycsontjáig, ahol a tükör elakadt. Vére aprócska vörös patakként folyt le a helyiségnek azon felébe amerre a talaj lejtett kissé, ott tócsába gyűlt. 

Mady kegyetlen mosolyra húzta száját, amint belenyúlt a sebbe, megragadta a férfi beleit és lassan húzta ki belőle centiről centire, miközben szemeibe nézett, ahogy elhagyta az élet. Az arcára ült döbbenet, rettegés és őrült fájdalom a halál beállta után sem szűnt meg. A lány kacagott egyet betegesen, mikor maga mellé lökte a férfit, imbolyogva eljutott az ajtóig, sokáig matatva a kulccsal végül kinyitotta, és úgy ahogy volt, véresen, visszabotorkált a pulthoz, újabb italt kért a csapostól. 

Éppen a szájához emelte a poharat, mikor az megállt. Valami meggátolta a közeledésben, döbbent rá, de már nem tudott ilyen finomságokon gondolkodni. A nagydarab pasas, kivette a kezéből, és visszatette a pultra. 

– Add vissza!

– Éppen eleget ittál már – mondta a kopasz, és mellé könyökölt a pultra – Mit keresel itt Mady?

– Semmi közöd hozzá – próbált felállni, és valamennyire méltóságteljesen sétálni. Azt hitte, hogy sikerült, de ez a legkevésbé sem volt így. Néhány lépés után összerogyott és a kopasz férfi erős fogása tartotta csak meg a lábán – Mit akarsz, te szemét?! – A nagydarab szintén bérgyilkos volt. Harmincöt körüli, magas széles vállú. Karjai televarrva koponyákkal, csontokkal, vérfoltokkal. Egy kockás inget viselt, melynek ujjait letépte, valószínűleg rá sem ment volna máskülönben. Madynek nem jutott eszébe, hogy is hívják a figurát, de ez nem lepte meg, hiszen abban a pillanatban már talán a saját nevét sem tudta volna felidézni.

– Haza kellene menned, nem biztonságos ilyen állapotban mutatkoznod – mondta a férfi, és lefogta Mady kezeit, leültette egy boxba, és végig nézett a lány véres ruházatán.

– Már rég ki akartam csinálni azt az alakot – jelentette ki elégedetten s telefonjával babrált ezután.

– Tyler – jelentette be magát a vonal túloldaláról a fiú.

– Tyler, azonnal el kell jönnöd a húgodért – mondta nyugodtan, hogy ne keltsen feltűnést. A híres Madison Cooper fetreng egy kocsma padlóján, ha ezt valaki megtudná… Ha ezt maga Richard Cooper megtudná! Hiszen a szeme fénye volt ez a lány, tökéletes gyilkos, erős jellem, technikás harcművész, igen és okos. Hova tűnt mindez?

– Mi történt? – Tyler határozottan emlékezett, hogy néhány órája még egy faházban volt Niall Horannal. Biztosan tudta, hogy Mady nem egészen épp elméjű. Talán meggondolta magát, és mégis megölte? Nem volt olyan nehéz elképzelni róla.

– Fogalmam sincs, de részegen fetreng a kocsmában. Jobb lenne, ha senki nem látná ilyen kiszolgáltatottnak, ha érted…

– Azonnal indulok – azzal megszakította a vonalat, autóba ült, és amennyire csak lehetett, hamarosan meg is érkezett a kocsma elé, melynek címét SMSben kapta meg. 

A kocsma egyébként Mady apjának egyik nyugalmazott bérgyilkosáé volt. A férfi évekkel ezelőtt komoly balesetet szenvedett, amiről nem mesélt senkinek, azóta nem tudott járni. Kocsmát nyitott, ahol többnyire Rick dolgos munkásai töltötték az idejüket, de természetesen nem kizárólag. 

Az időjárás még mindig viharos volt, és a levegő igencsak lehűlt. Időközben besötétedett. Tyler berontott a kocsmába, ahol a hátsó sarokból egy boxból intett neki a magas kopasz férfi, a nevére nem emlékezett pontosan. Talán Hank? Valami hával. Amerikából származott, nem gondolta volna, hogy ilyen figyelmes, s most is inkább hű csatlós. Bár nem egészen értette, hogy miért éppen őt hívta. Talán, mert Madynek nincs senkije, csak a fantomkapcsolatai. Pedig, ha ezt így folytatja, nem is lesz soha. A hely nem volt túl messze az erdőtől, de gyalog így is sokkal több, mint amennyit átlag esetben bárki megtett volna, ha minden a legnagyobb rendben van. 

– Mad, nézz rám – fordította maga felé a lány arcát, mikor a boxhoz ért – Mi történt? – Mady ellenségesen a kopasz férfire nézett, Tyler pedig megkérte, hogy hadd beszélgessen a lánnyal négy szem közt.

– Mindent tud… – mondta, és fészkelődni kezdett, mintha fel akart volna állni.

– Elmondtad neki? – Mady csak bólintott – Sajnálom.

– Hát még én – hagyta annyiban a lány, és feltápászkodott.

– Most hova akarsz menni?

– Most hova akarsz vinni? – Tyler felkapta Madyt, és a kocsihoz vitte, bekapcsolta a biztonsági övet, noha a lány próbált ellenkezni, végül megadta magát.