Sziasztok,
A kommentek, pipák száma csökkent. Eddig sem volt valami nagy tolongás a blogon, de ami most van az elkeserítő. Még a nézettség is romlott a statisztikák szerint. Remélem ezen a blogon is csak az iskola a hibás, és nem a minőség romlása.
~xx
×××
este07.01
Niall becsukta a lány mögött az
ajtót.
– Ülj le –
mutatott a kis kanapéra, Mady pedig kérdés nélkül szót fogadott. Döbbenten
követte tekintetével, amint helyet foglalt mellette, és dzsekije egyik zsebéből
egy kis dobozkát vett elő, majd felé nyújtotta. Ijesztő volt Mady számára, hogy
a dolgok pontosan úgy alakulnak, ahogyan a levélben.
– Mi ez? –
kérdezte, mielőtt még elvette volna tőle, noha nagyon is jól tudta, hogy mi van
a dobozban.
– Csak nyisd ki
– mondta, majd megfogta a lány kezét, és beletette. Miután tekintetével még
egyszer utasította a doboz kinyitására, Mady ismét engedelmeskedett. Lassan
felnyitotta.
Egy aranyos láncon függő szív
alakú medál csillogott benne, a halvány fényben, ami a faházat világította be.
Pontosan úgy, ahogy levélben volt. Akaratlanul mosolyodott el, amint Niallre
nézett, de tudta, hogy ez a helyes.
– Ez gyönyörű… de
nem fogadhatom el – próbálta visszaadni neki, de a szöszi fiú ellenkezni
kezdett.
– Miért ne
fogadhatnád el? – kérdésére nem létezett olyan válasz, amit abban a pillanatban
elfogadott volna. Mégsem mondhatta neki, hogy azért, mert egy bérgyilkos. Nem
mesélhette el neki ott helyben, hogy az egész, az utóbbi hónap… hazugság. S
habár a lány tudta, hogy nem fogja megölni mégsem, tisztességtelennek érezte
elfogadni, hiszen nem érdemelte meg.
Végül mégis belátta, hogy Niallnek
van igaza, mire az a nyakába tette a láncot és a konyha felé indult.
– Kérsz forró
csokit? – még soha senki nem csinált neki forró csokit.
– Persze.
Madison Cooper kivette a tőrt a
kanapé párnája mögül, de ahelyett, hogy elő készítette volna, a gyilkossághoz,
visszatette a táskájába.
Niall besétált, Mady pedig úgy
nézett rá, mint egy elesett őz. Szörnyen érezte magát, amiért valaha is meg
akarta ölni a fiút, akit szeretett.
– Mi a baj? –
kérdezte, amint rá nézett.
– Semmi – rázta
meg a fejét. Egy egyszerű, magányos könnycsepp gördült végig az arcán. A lány
tudta, hogy minek kellene következnie. Niall közelebb lépett, letörölte a
cseppet, és átölelte Madyt. Ezúttal először, az is visszaölelte őt, igazán
szorosan, mély levegő. Szorosan körülfonta karjait a fiú derekán, és életében
először kimondta a szót.
– Szeretlek –
suttogta a fülébe, és boldog volt, hogy mégsem ölte meg Niallt. Hiszen nem azt
érdemelte volna.
– Én is szeretlek
– talán kicsit gyorsan történt, alig néhány nap alatt, de nem meglepő, hiszen
Niall a legédesebb ember volt mind közül, akikkel a lány valaha is találkozott.
Az is igaz, hogy ez nem volt éppen nehéz. Az érthető volt, hogy Mady fejét
hogyan sikerült elcsavarni, ám a lány még mindig nem értette, hogy Niall miért
éppen őt tünteti ki figyelmével, hiszen gyönyörű lányok százezrével percenként
bármit megtennének egy aprócska érintéséért is. Vagy egy kedves szóért. S talán
éppen ez az, ami Madyt kiemelte a tömegből, ő nem akart beleszeretni.
A faház ajtaja hirtelen becsapódott,
ezzel felfedve Tylert. Madynek fogalma sem volt, honnan tudhatta meg, hogy ott
van, de határozottan tudta, ahogy annak lennie kellett. Elhúzódott Nialltől, és
kezeit megadóan a feje fölé emelte.
– Hála az
égnek… – szólt halkan Tyler, majd közelebb sétált hozzá. A hangjában nem volt
utálat és megvetés, egészen máshogy beszélt, mint máskor.
– Tyler – már
el felejtette, hogy a fiú is betoppan majd, nem haragudott rá ezért, pedig
egyébként biztosan forrt volna a dühtől. Megértette, hogy a Ty csak jót akar
neki, minden gyűlölet és megvetés ellenére, ami eddig közöttük falat tudott
emelni. Niall értetlenül Madyre irányította tekintetét ismét. – A testvérem –
magyarázta Mady, mielőtt Niall elméleteket gyárthatott volna.
– Beszélnem
kell veled – biccentett az ajtó felé, és óvatosan megragadta a lány karját.
Niall a közelben állt, és figyelte Mady reakcióját.
– Jól van. Ne
rángass – tépte ki magát a gyenge fogásból, és előre ment. – Mit akarsz itt?
Megint megpróbálod megölni? – kérdezte idegesen, majd csíkká préselte ajkait,
nehogy elérzékenyüljön a gondolattól… a gondolattól, hogy Tyler csak segíteni
akar. Olyasmit tudott, amit a fiú nem, a jövőt. A jövőt, amit az imént írt
újra. Niall él, Tyler él és Richard Cooper is él.
– Nem ölheted
meg. Neki élnie kell, Mady – magyarázta kétségbe esetten Tyler.
– Nem akarom
megölni…
– Mi? – lépett
közelebb, de Mady ezúttal nem hátrált.
– Meggondoltam magam. Nem fogom megölni – Tyler óvatosan
megölelte a lányt, aki úgy meglepődött, mintha csak kerékpározó macskát látott
volna. Nem igazán ölelt vissza, csak megveregette a hátát, mint a régi pajtások
között szokás.
– Miért döntöttél így? – elengedte és próbálta elkapni
a Madison pillantását, de nem sikerült, mert az végig a földet bámulta.
Zsebéből néhány összehajtott papírt nyomott a kezébe. Tyler figyelmesen olvasni
kezdett. – Ezt te írtad? – kérdezte, majd néhány lapot kihagyott és… a történet
folytatódott. – A jövőben? – hangja úgy csengett, mintha mindennapos esemény
lett volna, hogy egy jövőbeli üzenetet kap az ember, ami megváltoztathatja egy
rakás ember sorsát.
– Kérdezd Cassandrát. Neki köszönd az életed – mondta
Mady és a papírokat hátrahagyva visszasétált a faházba, Tyler pedig értetlenül
olvasgatta a kusza történetet.
Oda volt a régi Madison Cooper.
Ahelyett, hogy megölte volna Niallt, Niall ölte meg őt, s egy újat hozott
létre. A teste szokatlanul reagált a közelségére; Szívverése felgyorsult, a levegő
körülötte felforrt. Minden érintésétől égette a vágy, hogy még csak egy kicsit
közelebb legyen hozzá még akkor is, mikor az már lehetetlen volt.
Amint belépett a házba Tyler nem
látta szükségét a továbbiakban jelenlétének. Fogta a levelet, és továbbállt. A
küldetés végrehajtva, még akkor is, ha nem az ő érdeme.
Madison Cooper az ajtóban állt,
tekintetét lassan végigfuttatta Niall testén, mely kétség kívül még mindig élő
volt. Pajkos mosoly jelent meg az arcán, amint a fiú viszonozta a pillantást.
Tudta, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, de úgy gondolta, inkább
szegüljön ellen egy parancsnak, minthogy átverje a kétségtelenül érző szívét. Néha
a szív döntése jobb, mint az észé.
Az asztalon egy bögre állt tele
tollakkal és ceruzákkal.
– Azok meg minek ide? – mutatott arra kíváncsiskodva.
– Mire készülsz? – Mady a tollak felé indult és
kiválasztott egy feketét.
– Vedd le a pólód – adta az utasítást, közben Niall
ölébe ült és az értetlen tekintetre válasz helyett lerángatta róla a
ruhadarabot, hogy írni kezdhessen. Egyenesen a szíve fölé. „愛”
– Mit
jelent? Bökött rá Niall, és a lány szemébe nézett, aki lassan tarkójára
csúsztatta kezét, hogy a hajába túrhasson. Másik kezével pedig végig simított
Niall lágy, fehér bőrén.
– Azt, hogy szeretlek – felelte egyszerűen, és
megcsókolta a fiút, ahelyett, hogy megölte volna.
Madison Cooper a bukott bérgyilkos tisztában volt vele, hogy mit akar tenni
a tőrrel, de tervei között nem szerepelt többé Niall megölése. Meg akarta védeni,
és elhatározta, hogy meg is fogja; bármi áron.
Hát.. Húúú...
VálaszTörlésAzta... Nem jutok szóhoz, látod? Végül nagyon örülök, hogy így alakult, Niallnek sikerült megváltoztatnia Madyt, és Tylerrel is jóban vannak végre. Már csak Richardot kell elintézni, és gigantikus happy end. Gondolom azért nem lesz ennyire egyszerű, mindenesetre várom a folytatást. :)
x.Moo
Persze, hogy nem lesz ennyire egyszerű:D Azt hiszem nem úgy ismertek ti engem, hogy ez a történet csak úgy egyszerűen véget érjen:DD
TörlésAzt nem mondanám, hogy jóban vannak, inkább Tyler kedves, Mady pedig megérti, hogy az. Csak azt nem érti, hogy mi van, de ő érzelmekből nulla. Még akkor is, ha Niall irányába mást mutat.
Egyszeruen tokeletes lett!!!!!! Annyira orulok h ellenszegult a parancsnak :DDD nincs idom h hosszu velemenyt irjak orulok h volt idom elolvasni, de egyszeruen csodalatosan irsz el is erzekenyultem:') <3:DDD annyira magaval ragad az egesz tortenet h csak szeretni tudom x
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennek ellenére időt szántál rá, az olvasásra és az írásra is! Köszönöm!!:D
Törlés~xx
Szia. Ez a rész már sokkal vidámabb volt, sőt meg is könnyebbültem ahogy olvastam a sorokat. Végre kimondták egymásnak a nagy szót... Tyler tényleg nagyon aranyos, egyre jobban szimpatikus.
VálaszTörlésGondolom ezután, hogy megszegte a parancsot..vadásznak majd rájuk...vagy megöl Mady Tyer kivételével mindenkit? Ez még nagy kérdés a fejemben. Várom a következő részt. :D
xx
Szia,
TörlésNem akartam túlzásba vinni a feszültséget, gondoltam elfér bele egy vidámabb rész is. Ez nem jelenti azt, hogy minden rész így alakul ezentúl:D Természetesen a nagy kérdésedre nem válaszolhatok, de hamarosan ez is kiderül!:D
~xx
Most nagyon boldog vagyok!
VálaszTörlésAmikor azokat a sorokat olvastam, hogy Niall meghalt elszorult a szívem. Nem akartam, hogy így történjen. Most viszont nagyon örülök, hogy csavartál a szálakon és megmentetted Niall-t.
Édesek nagyon együtt. A szeretlek szó végre elhangzott, ami mámoros hangulatot adott a résznek. Az egész nagyon kedves volt.
Tyler egyre szimpatikusabbá válik számomra, bár ezt már egy korábbi véleményem során is említettem.
A sok rossz és aggódás után, most igazán pozitív rész lett.
Tudom, hogy sok-sok izgalom vár még itt ránk, ami egyre kíváncsibbá tesz! Várom a folytatást!
puszi, Cami
Amikor azokat a sorokat írtam, hogy Niall meghalt elszorult a szívem.. de most viccen kívül. Azért nem is lett olyan jó. Egyszerűen képtelen voltam jól megfogalmazni:))
Törlés~xx
HALISTENNEK.....Annyora orulok ,hogy nem olte meg <3
VálaszTörlésNAgyon jo resz lett es szerintem is csaka suli miatt nem latogatjak annyian..DE ne keseredj el mert en rendszeres olvasoood maradok <3<3<3
Siess a kovivel
Pusziiiii
Köszönöm a kitartást! Ez a történet tényleg nagyon megköveteli. aki egy kicsit kevésbé kitartó, az már hetek óta nem olvassa valószínűleg..
Törlés~xx
Gondoltam h végül nem fogja megölni, amúgy akkor hogyan tovább?
VálaszTörlésTermészetesen, hogy hogyan tovább, kiderül a következő részből. Egy meghatározott rend szerint jönnek az események, előre meg van írva a vázlat, úgyhogy nem a semmibe írom. A "Gondoltam" szóval kezdődő mondatok általában nem hízelgőek. Nos, valamiért azt érzem, hogy ez is egy tipikus ilyen mondat. Igen, lehet, hogy egy-két ember szívesebben látná holtan a kiscsávót, de ez a történet még mindig nem arról szól, hogyan trancsírozzunk fel egy 1D tagot. Ha olyat akarnék írni, megírtam volna a "Hogyan trancsírozzunk fel egy 1D tagot" című blogot.
Törlés~xx
A bukott olvasó visszatért! :-D
VálaszTörlésHát én nem is tudom... Egyben olvastam 6 részt. Ez szerintem biztos, hogy valami rekord. Nálam biztos.
A kommenteknél mindig csak Szilviét olvastam el, és hát egyet kell értenem vele sok mindenben.
Nem állítom, hogy utálom Maddiet, egyszerűen csak azt a tettét nem értettem, hogy ha már Niall veszett, akkor aztán miért kellett mindenkinek. Gyakorlatilag Tyler azon kívül, hogy segg volt vele, sok vizet nem zavart. Az apját megértem, ő egy f*sz volt. Megérdemelte.
A japános részeknek ugyan felét nem értettem, mert japánul volt, nagyon éleztem. Az egész eleven volt. Nem, nem ez a jó szó. Az a lényeg, hogy láttam mindent, mintha én sétálnék ott, engem vernének pálcával, én lapátolnám a rizst. Ez nem sokszor fordul elő velem, annak ellenére, hogy vizuális típus vagyok, ennyire teljes mértékben nem túl gyakran élem bele magam a helyzetbe.
A megoldás: valahol logikus, hogy nem hal meg Niall. Kicsavart, megmagyarázhatatlan módon az, de reménykedtem benne, hogy ez csak egyszerűen egy bérgyilkosos blog lesz, és nem lesz benne semmi természetfeletti. Nincs vele semmi bajom, mert bírom Cassandrát, meg minden, csak nem erre a megoldásra számítottam. De ettől függetlenül teljesen jó, és örülök, hogy Niall él. Nagyon sajnáltam, mikor meghalt, de bele tudtam törődni. Most még ízlelgetem, hogy él. :-D
xx