A kétségeim ellenére is kiszenvedtem a mai fejezetet. Megpróbálom most már befejezni. Néhány rész van hátra a tervek szerint. Ha olvassátok, próbáljatok legalább pipát hagyni magatok után, köszönöm!
~xx
×
Mady belépett a hatalmas fehér
előtérbe. Szándékosan döntött úgy, hogy minden fehér legyen és személytelen,
amikor oda költözött. Nem kötődhetett sehová, és nem is akart. Felsétált a
szemben elhelyezkedő monumentális lépcsőkön, melyek két oldalról ölelték körül
a hatalmas teret, s márvány lapjairól visszaverődő fény beragyogta az amúgy is
világos helységet. A padozat pepita csempéje vitt csak egy kis színt a tiszta
fehérbe. Hatalmas, stílusos és teljesen új ház volt, Mady nem sajnált költeni
rá, mert rengeteget keresett, és nem volt szüksége ilyen sok pénzre, hiszen
szerény körülmények között nevelték, akár egy kis lyukban is eléldegélt volna,
inkább befektette a pénzt egy nagy épületbe. Úgy érezte a pénznek csak
ingatlanba fektetve van igazi értéke. Feltéve, hogy nem esnek az ingatlan árak,
de ő ehhez nem értett és nem is kívánt érteni. Csak a gyilkosság érdekelte,
ahogy mindig is.
Keserves próbálkozásai, hogy
Niall gyermekien kedvesnek tűnő arcát elfelejtse, hogy megszabaduljon az őt
kegyetlenül fojtogató ismeretlen érzéstől, mindannyiszor kudarcba fulladt.
Abszolút nem értette, hogy a fiú mivel tudta úgy megfogni, hiszen semmi olyan
nem volt benne, ami normál esetben vonzotta volna. Egyszerűen mindennek az
ellentéte volt, amit szívesen látott egy hím egyeden, s benne nem is egy
egyszerű alfahímet látott, aki egy éjszaka leteperi, s másnap ki kell dobni, ha
nem akar reggelit csinálni neki. Vagy, ami még rosszabb, ha neki magának kell
menekülnie még a hajnali órákban. Niall más volt. Nem csak az ágyát, de az
egész életét meg tudta volna osztani vele. Bármennyire is kívánta minden
érintését, képes volt véget vetni az összes pillanatnak, mely végül oda
vezetett volna, hogy közöttük valódi fizikai kapcsolat jöhessen létre. Talán ez
volt az egyik oka, hogy Mady még mindig becsülte valamire a fiút. Elérhetetlennek
és tökéletesnek látta, akkor is, ha nyilvánvalóan nem hitt a tökéletességben.
Minden nélküle eltöltött percben elviselhetetlenül hiányzott neki, mintha
lehúzták volna a bőrét. Nem tudta eldönteni, hogy a fájdalom, vagy a hiányérzet
a szörnyűbb.
Tanácstalanul állt meg a lépcső
tetején, és végig futtatta tekintetét a helység mindegy egyes szegletén. El
kell hagynia ezt a helyet. Összeszedte a ruháit, egy bőröndbe rakodta, a
fontosabb dolgokat a ház előtt parkoló fekete járműbe pakolta, majd a pincébe
indult, ahol benzint tartott.
×
– Mi ez? – kérdezte Niall, és gyanakodva nézett a
borítékra, amit Tyler a kezébe nyomott.
– Egy levél – sóhajtotta, próbálta hihetően
elmesélni a történetet – amit Mady írt – hajába túrt és egyáltalán nem
érdekelte, hogy fog állni utána. Tanácstalan volt, mert egy hihetetlen
történetet készült mesélni a fiúnak, aki előtte állt – Mady felkereste
Cassandrát, aki mágiával foglalkozik. Megkérte, hogy a levelet juttassa el a múltba,
azaz hozzánk.
– Mi van? Te megőrültél, vagy engem nézel komplett
idiótának?
– Hallgass már végig! Mady megölt téged, és üzent a
jövőből saját magának, hogy ne tegye meg. A levélben mindent leír, hogy
mennyire szeret, hogy mennyire nehéz volt. Megkapta a levelet, és rájött, hogy
a jövőbeli Madynek van igaza. Nem ölt meg, hanem bevallotta, mert szeret.
Olvasd el. El kell olvasnod a levelet – magyarázta Tyler – Akkor is, ha nem
hiszel nekem – Niall tanácstalanul nézett a borítékra.
– Mi van, ha nem hiszek neked a levél elolvasása
után sem? – kérdezte, és hirtelen Tylerre emelte tekintetét.
– Nem kell, hogy higgy nekem, csak olvasd el azt az
átkozott levelet – azzal vállat vont és köszönés nélkül otthagyta a fiút.
Egyedül a borítékkal.
– Várj – kiáltott utána, a barna visszafordult – Hol
találom meg? – Tyler nem válaszolt, csak folytatta útját, de néhány
másodperccel később hangos pittyegés törte meg a park éjszakai csendjét. Niall
egy címet kapott SMSben Mady telefonjáról, arról, ami Tylernél volt.
Azonnal taxit hívott, és várakozás közben, majd az úton is a levél
sorait böngészte. Nem is sejtette, hogy végül ilyen hatással lett a lányra, még
az is csak kevéssé rázta meg, mikor a saját haláláról olvasott. Egyszerűen nem
fogta fel, hogy mi történik körülötte, csak meg akarta találni a lányt. Elhitte
magának, hogy utána minden rendben lesz. Vagyis inkább nem gondolkodott, csak
Madyt akarta, és úgy gondolta, ha megtalálja, utána is ráér majd aggódni ezen.
Nem volt képes felmérni a helyzetet, hogy ha Mady nem gondolja meg
magát azon az estén, csapdába csalta volna saját magát azzal, hogy a lányt a
házba vitte. Képtelen volt elgondolkodni azon, hogy a szerencséje mentette meg,
mert szívét elvakította a lány iránt táplált beteges érzés.
×
Mady a hatalmas fehér térben a
pepita csempén ült egy kanna benzinnel a jobbján. Csak nézett maga elé, és
elmélkedett. Eszébe jutott élete minden apró részlete.
A nyugodt élet az anyjával;
[Anna-Claire Foster egy karosszékben üldögélt. Szomorú dallamot dúdolt,
ahogy mindig, és egy rózsaszín pulóvert kötött a lányának, aki mellette egy
édesanyja által készített rongybabával játszott. Szegénységben éltek, és minden
egyes fontot jól a fogukhoz kellett verni, hogy kijöjjenek a hónap végéig.
Anna-Claire egy bölcsödében dolgozott dadaként, de a havi fizetéséből nem
lehetett megélni. Minden egyes napon, mikor reggel besétált munkahelyére, azon
elmélkedett, hogyan juthatna több pénzhez jogi szempontból teljesen legálisan. Nem
akart ő gazdag lenni, nem azért volt szüksége a pénzre, mert telhetetlen lett volna,
egyszerűen csak jobb körülményeket kívánt biztosítani a lányának a kicsi Mady erről
nem tudhatott, hiszen kislányként még nem érezhette a nélkülözést. Az anyja minden
falatot neki tartogatott, és pátyolgatta akár egy hercegnőt, nem érezhette,
hogy hetek kérdése, hogy kikapcsolják az áramot, vagy a gázt.]
Anyja boldogsága, mikor találkozott Richard
Cooperrel;
[Mady egészen fiatal lány volt,
amikor anyja végre találkozott egy olyan férfival, aki tényleg boldoggá tette
őt. A Keserédes dallamokat vidám nóták váltották fel, melyeket azelőtt sosem
hallhatott az anyjától. Hálából engedelmesen küzdött jobb eredményekért a
kiképzéseken, hiszen nem tudhatta, hogy anyja egyetlen boldogsága Richard Cooper
pénzének szólt. Igen, az anyja egyetlen okból áldozta fel szabadságukat és az a
dolog Mady volt. Mady jólétét tartotta szem előtt akkor is, mikor is, amikor tönkretette
az életét.]
A nap, amikor beköltöztek a férfi
házába, amikor a kiképzés elkezdődött…
Az élete egy csőd volt, és akkor
először eljátszott a gondolattal, hogy a tűzbe vesse magát.
×
Forró lángnyelvek pusztították a
hatalmas házat, mikor Niall végre oda ért. Kétszer is ellenőrizte a címet
mielőtt elméleteket kezdett volna gyártani. Az épület kevésbé lakott területen
helyezkedett, így a környező házakat nem veszélyeztette. Valószínűleg még senki
nem szólt a tűzoltóknak, mert az egyetlen, amit hallani lehetett a késő esti
órában az a tűz pattogása volt, amint felfalta az egykor büszkén álló
ingatlant. Olyan békésnek tűnt, mint egy tábortűz… Niall csak néhány
másodperccel rendelkezett.
Ó hogy az a!!! Mondd, hogy Mady nem hal meg!!! Nem halhat meg!!!! Annyira szeretem ezt a blogot, téged is!!! <3 <3 Alig várom a következő részt!!! <3 (amúúgy Szilvi vagyok csak most ezzel a profillal egyszerűbb volt...)
VálaszTörlésxx Cs.Szilvi
Az a baj, hogy nem mondhatok semmit, különben nem jó:D De hamarosan kiderül, most már ideje, hogy vége legyen:D
TörlésÉn is szeretlek téged, köszönöm a támogatásod! <3
~xx
úristen nehohy meghaljon Niall ugye megmenti??! ugy szeretem ezt a blogod is. Olyan jol irsz. Ugy imadlak. :DD <3
VálaszTörlésui:bocs hogy ilyen szarul irja telorol nehez :/
Én is imádlak, köszönöm!! és köszönöm, hogy még telefonról is írtál:D
VálaszTörlésHamarosan jön a következő, addig nem válaszolhatok a kérdésre!:))
~xx
Nagyon tetszett ez a rész. Jó mindkét fél szemszögéből nézni az eseményeket. Mady teljesen roncs emberré vált, élete keserves lett. Niall okozta ezt, hiszen akkor változott meg minden, amikor találkoztak. Bár helyesbítenék, Mady élete sosem volt jó vagy egyszerű. A fiú miatt indult meg a lejtőn... S ideáig jutott.
VálaszTörlésNiall pedig meglep, mennyire jól tűri ezt az egész kavarodást, amibe szinte akaratán kívül belecseppent.
Izgalmas részek elé nézünk, kíváncsian várom.
puszi, Cami
Kicsit aggódtam ám, hogy túl sok lesz a váltás, és élvezhetetlen a sztori, de így már nem is félek:D Az még kiderül, hogy hová jut, mert jelenleg sehol nem tart. Ott tart, hogy hajléktalan lett, és ennek semmi értelme:D
TörlésNiall egy fiúcska, aki eszét vesszétette egy "jó csaj" miatt. A környezetemben sok efféle "fiúcska" él, szóval nekem nem tűnt irreálisnak, mikor megírtam. Remélem nem lett az:D
~xx
Olvastam ám már, csak vizsgáztam...
VálaszTörlésDe hát most hol lennék máshol, ha nem itt? :-D
Én nem tudom, miért mondod mindig, hogy nem jó irányba tart a dolog, a történet, én egyre jobban szeretem, és szurkolok, meg agyalok, hogy mi lesz velük.
Nekem még mindig nehéz úgy nézni Mady-re, mint érző ember.
Nem tudom, miért, egyszerűen csak szerettem olyannak látni, amilyennek nevelték. Nem mindennapi volt. Persze, most sem az. Embereket öl, és házakat gyújtogat. Imádom ezt a csajt... :-D
Niall. Hát nem gondoltam volna,, hogy ez lesz, hogy keresni akarja, meg stb. De örülök neki, hogy Tyler segít, így nem kell sötét nyomok között kutakodni, elvégre ő nem zsaru, aki egy gyilkost üldöz. Csak egy szerelmes srác, aki egy gyilkost üldöz. (Ez a mondat a fejemben sokkal jobban hangzott...)
Egyetértek Camivel, az, hogy mind a kettőjük részét látjuk, sokkal jobbá teszi.
Ennyi voltam. :-D
xx
Örülök, hogy itt vagy:DD
VálaszTörlésJó, hogy ezt mondod, mert én tényleg úgy éreztem, hogy kezdenek kicsit irreálissá és butává válni a háttérszálak, meg az a fő szál, ami ide juttatott. pedig én csak kicsit misztikusra akartam.
Mady nem vált érző emberré. Ugyan, ő csak Niallt szereti!
Persze nem tűnt el a régi Mady és fogjuk még látni:D Hamarabb, mint hinnéd:D
Először én sem gondoltam volna, hogy ő keresi meg. De valakinek kezdeményezni kell a kibékülést, és az nem lehet Mady, mert ő úgy gondolja, hogy Niall jobban jár nélküle. Nem akartam sok részesre elhúzni a lány megkeresését meg stb, mert nem ez a lényeg. A lényeg a gyilkosság, a szerelműk, a békülés meg a lassan bekövetkező vége. Remélem nem hiányzott belőle:D (Ne félj, jó volt az a mondat:DD)
~xx