Drágaságaim,
megjöttem az első fejezettel!
Későbbre terveztem, de kész lett és június van,
úgyhogy fel is teszem. Remélem, elnyeri tetszéseteket, és további
feliratkozókat, pipákat és kommenteket kapok. Minden szó számít!
Köszönöm a Prológushoz érkezett kommenteket, nagyon örültem az érdeklődéseteknek, és a feliratkozásaitoknak is!
Köszönöm a Prológushoz érkezett kommenteket, nagyon örültem az érdeklődéseteknek, és a feliratkozásaitoknak is!
A fejezet alatt beszélek a szavazásról is, de az
most Spoiler lenne, hiszen ebben a részben végre kiderül, ki is a célpont. Előre
szeretném közölni, hogy ez is egy szokásos „Romantikus” sztori lesz, üzenem
azoknak, akiket eddig nem érdekelt, mert nem az!
Ne felejtsetek el belépni a [CSOPORT] –ba!
Kommenteljetek és pipáljatok is! Ha tetszik, iratkozzatok fel. Hamarosan
jelentkezem a Trailerrel!
×××
[Hűvös szél fújt, én pedig vékony anyagból készült
ruhát viseltem, ami az őszi évszakban kifejezetten kínzó volt. A bőrömet csípte
a hideg levegő, a nap sugarai pedig egyszer előbukkantak a felhők közül, máskor
pedig nem, de mindkét esetben szörnyen hideg volt. A szememen sötét anyag
gátolta a kilátást. Tizenkét éves voltam…
–
Még 10 perc – kaptam értesítést a mestertől, aki figyelt rá, hogy
véletlenül se csaljak. Már majdnem két órája figyelte, nehogy elmozduljak a
farönkről. Az edzés részeként állítottak oda fél lábon, bekötött szemmel. Hideg
volt, fáztam és legszívesebben én is játszottam volna fogócskát a többi
gyerekkel meleg, arra alkalmas öltözetben. Az én utam azonban más volt, mint az
övék.]
06.24
–
Biztos, hogy neked való munka ez? – kérdezte, és kitépte a kezemből az
újságot, hogy jobban szemügyre vegye. –
Szerintem felejtsd el – mondta, én pedig ártatlan tekintettel
méregettem, már amennyi tőlem telt az ártatlanságból. Munkát kerestem a
közelükben, hogy beilleszkedjek addig is. Lakás problémám nem volt, apám
kapcsolatainak köszönhetően.
– Miért? Szerintem éppen
megfelel. Csak hurcolászni kell azokat a dobozokat egész nap. Semmi megterhelő
nincs benne – fontam össze magam előtt a kezem, és megjátszott sértődöttséggel
félrefordítottam a fejem.
–
Semmi megterhelő? Egésznap nehéz dobozokat kell cipelni. Ez a megterhelő.
Nem lányoknak való – zárta le a témát, de én itt koránt sem tekintettem
befejezettnek.
–
Hogy nem lányoknak? Ki dönti el, hogy mi való lányoknak? – kötöttem
bele. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, miért lennének kevesebbek a lányok. Hiszen semmivel sem voltam rosszabb sohasem, mint férfi társaim. Akkor még
képtelen voltam megérteni a gondolatmenetét. Nem foglalkozott ezzel, csak letette
az újságot az asztalra, hogy tovább nézegesse, majd végül rábökött valamire.
Fölé hajoltam, hogy jobban megnézzem.
–
Szó sem lehet róla – kötöttem ki azonnal, amint megláttam, hogy egy ruha
üzletbe keresnek eladót. – Ezt nem csinálom – hisztiztem tovább, de akkor már a
szemébe néztem. Olyan volt a tekintete, mintha az egész univerzumot átlátná, mindenkibe
bele látna, csak belém nem. Őszintének, nyíltnak és ártatlannak tűnő volt. Kicsit
megdöbbent a reakciómon, de rám hagyta az egészet.
–
Jól van. Nekem mindegy – mentegette magát, mielőtt még jobban
belemerültem volna a hisztibe. Jó, kicsit megerőltető volt eljátszani a hisztit,
amiről agresszívan leszoktattak még egészen kicsi koromban, de tényleg a sírás
kerülgetett. Tényleg azt gondolta, hogy majd pont egy ruhaüzletben fogok
dolgozni? Maga a gondolat, hogy egyszerű munkát kell elvállalnom csak miatta,
kicsit bosszantott. Legszívesebben már túl lettem volna az egész ügyön, hogy
folytassam az igazi életem, hullák és vér között. Ráadásul a többi megbízást
sem hanyagolhattam el, így dupla munkát kellett végeznem, mert míg éjszaka
igazi munkát végzek, napközben el kell játszanom, hogy teljesen normális
vagyok. Nem vagyok az. Bérgyilkos vagyok!
[Az első találkozásunk utáni nap volt. Már dél után
járt az idő, és épp befejeztem a hajmosást. Valójában csak a hívásra vártam,
hiszen megadtam a telefonszámom. Egész nap ki sem mozdultam a házból, mert arra
a bizonyos hívásra várakoztam. Kezdtem kételkedni benne, hogy tényleg felhív.
Már az új tervet szövögettem, hogy kerülhetek mégis a közelébe, mikor kiesett a
kezemből a fésű mobilom csengőhangjának hirtelen zajára. Gyorsan felkaptam az
ágyról, és...
– Szia – szóltam bele minél
izgatottabbnak tűnő hangon. Nem azért kellett megjátszanom ezt, mert nem voltam
az.
– Szia, esetleg, ha van időd, este
összefuthatnánk – mondta, de nem pontosan értettem, hogy az összefutás mire
vonatkozik, és hogy kell felöltözni hozzá.
– Mire gondoltál pontosan? –
kérdeztem, hogy pontosítsam magamban, de nem voltam biztos benne, hogy eléggé
érdeklődően tettem ezt. – Nem baj, egyébként sem kell azonnal a nyakába ugranom
– gondoltam. S bár gondoltam, azért mégis kicsit féltem. Az egyetlen esélyem a
küldetés sikeres végrehajtására, ha bízik bennem és megkedvel. – Bár akkor sem
tűnök majd túl lelkesnek, ha mindent beleadok. Talán ettől nem kell félnem. A
szerencse az én oldalamon áll – kalandoztam, míg ő folytatta.
– Csak gondoltam, talán elsétálhatnánk
a Hyde Parkba, vagy ilyesmi.
– Nagyszerű – egyeztem bele, majd
kikötötte, hogy értem jön, így lediktáltam a címet. Ott kezdődött el az egész.]
– Este ráérsz? – kérdezte
bizonytalanul fürkészve az arcomat. Legszívesebben azt mondtam volna
neki, hogy
igen. Vagyis… abban a pillanatban azt akartam mondani valamiért.
– Nem – mondtam végül. – Dolgom
van – fújtam ki a levegőt bosszúsan, amitől az áladóan arcomba lógó tincs felröppent.
Komikus volt. Hatalmas ártatlan szemekkel néztem rá, hogy ne tűnjön kifogásnak.
Nem is volt az. Tényleg dolgom volt, és reméltem, hogy nem kérdez rá. Nem
tette. Hamarosan kifizette a shake-et, és elhagytuk a helyet. Fizetett és
kinyitotta az ajtót előttem… Közben visszaemlékeztem a Hyde parkra.
[A hold időnként megszökött rabságából a felhők
árnyékából, s olyankor szikrázó fényével szórta tele a tavat, és annak partját.
Jól eső, ám késői hűvös szellő simogatta a fák lombjait, amik ennek hatására
susogó hangjukkal töltötték be azt az estét. A tücskök ciripelése, és a békák
kuruttyolása közel a vízhez, egy pillanatra eszembe juttatta a Péntek 13 című
filmet. Morbid humor a nyolcvanas évekbeli filmet felidézni, mikor
olyasvalakivel sétálgatsz kettesben, akit meg kell ölnöd. Csak lépkedtünk
egymás mellett, ez számomra kissé kínos volt. Nem tudtam, hogy mire gondol, és
biztosra vettem, hogy ő sem tudja, mire gondolok én. Az embereket figyeltem, volt
körülöttünk néhány. Amolyan éjszakai baglyok, akik mindenképpen azt akarták,
hogy célpontom túlélje az éjszakát. A tó közelében ledobtam magam a nedves
fűbe, és magam után rántottam őt is. Csak nevetett ezen így hát én is nevettem.
– Szép – mondtam, hogy végre
megszakítsam a csöndet közöttünk, s közben fülem mögé tűrtem egy tincset, ahogy
szétnéztem magam körül. Még sosem volt időm, vagy türelmem ilyen alaposan
megvizsgálni a helyet. Vagy bármilyen helyet. Mindig rohanásban, majd a vértől
bűzlő szobában. Szinte az összes szabadidőmet a testek nyom nélküli eltűntetése
kötötte le. Sosem bántam ezt, egészen addig a pillanatig, mikor ott ültem a
nedves fűben. Láttam a víz tükrén játszadozó árnyakat, és hallottam a nyári
este zajait. Akkor tudatosult bennem, mi mindenből kimaradok, amíg a vért
sikálom a fehér csempéről a neonvilágítású szobában. Véletlenül, és nagyon
halványan elmosolyodtam. Nem mintha szokásom lett volna az ilyesmi. Talán az
volt az első őszinte mosolyom egész életemben. Elmélkedésemet megzavarta, hogy
időközben rám húzta melegítő felsőjét, amit én nem hoztam magammal. Elég hűvös
volt az idő, de engem nem zavart, észre sem vettem. Újabb mosolyt vettem fel,
majd rá néztem. Hajam ismét a szemembe lógott, amit készségesen ki is simított
onnan, hozzám hasonlóan ő is a fülem mögé tűrte. Így jobban láthattam kusza
szőke haját, és az univerzum legártatlanabbnak tűnő szempárját.
– Köszönöm Niall – mondtam, és
ledöbbentem ezen a figyelmességen. Széleskörű ismereteim voltak az emberi viselkedést
illetően. Ismertem a bosszúvágyukat, perverz gondolkodásmódjukat, gonoszságot,
féltékenységet, gyűlöletet… Felismertem az emberek tekintetében a hazugságot,
és a hátsószándékot. Azt hittem mindent tudok, de benne nem volt hasonló. Egyiket
sem láttam abban a kék szempárban. Összezavart ezzel, nem tudtam bele látni és
ez piszkálta a csőröm. Olyan volt, mint egy rejtvény, és meg akartam fejteni,
mielőtt a küldetésem bevégeztetik. Kezdett kíváncsivá tenni, hogy őt miért
akarja bárki megölni. Teljesen más volt, mint a többi. Vajon tényleg olyan
ártatlan, amilyennek tűnik? Vagy ez csak nagyszerű színészi játék? Nem értettem
a viselkedését sem, hiszen még nem is ismert. Miért viselkedik valaki így? Az
este további részében próbáltam beszéltetni, mert bár tárgyilagosan kezeltem őt
is, kíváncsi lettem, hogy miért lett ő célpont. Tudom, hogy nem szabadna foglalkoznom
ezzel, de ő csak egy szőke fiú egy bandából. Ugyan már… miért akarná bárki
megölni őt? Közben folyamatosan meséltetett ő is, de az én múltamban nem volt
titok. Maga a múltam volt egy titok.]
×××
Nos, a szavazás oldalt kicsit meglepett. Harry és
Niall folyamatosan versenyeztek egymással, míg a többiek alig kaptak egy-két
szavazatot. Pedig meglepően sokan szavaztatok, és ezt köszönöm!
A szavazásban végül mégis Harry bizonyult a
népszerűbbnek. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondoltátok. Nagyon meglepődtem,
és őszintén, szerintem nagyon rosszul sikerült kiismernetek. A szavazás inkább a
vágyaitokat, mint a sejtéseiteket mutatta. A csoportban a fejlécen is van egy
halvány utalás, hogy csak Niall fanfiction jöhet szóba (azért teszteltelek
titeket:DD), de ha már nem Niall az első a szavazásban, akkor miért Harry?
Ugyan már, a második legtöbbször említett név Liam, és ha már nem Niall, akkor
ő az esélyes és Zayn.
Ezért éreztem szükségét az indoklásos szavazásnak.
Az indoklás nélküli szavazatokra hiába pazaroltátok az időtöket, azokat
törölte. Ha nem akartatok indokolni, arra ott volt a másik szavazó. Ennek
ellenére köszönöm az összes szavazatot. Megnyugtató volt, hogy indoklással
azért többen gondoltatok Niallre. Louis és Liam nem kapott indoklást. Zayn is
csak keveset. Harry volt azt hiszem a második. Nagyon köszönöm, boldog voltam,
mikor láttam, hogy indokoltok! Tényleg sokat jelentett, hogy rászántatok némi
időt.
Annak üzenem, aki a zsigereiben érezte: Pontosan
így vagyok én is:)
Remélem, azért számíthatok kommentekre és pipákra!
Köszönöm, szeretlek titeket! xx
Már most nagyon tetszik maga az alaptörténet, imádom, hogy nem sablon a blog.
VálaszTörlésGondoltam, hogy Niall lesz a célpont, de azért reménykedtem, hogy Hazza lesz az. :D
Végül is, így is egy nagyon jó kis történet lesz szerintem. :)
xx
Nem tudnám eljátszani, hogy szeretem Harryt. Képtelen lennék rá, mert pont az ellentéte mindennek, ami szerintem jó:D
TörlésAzért örülök, ha ennek ellenére is tetszik!
~xx
Nem tudok többet mondani mint azt, hogy nagyon tetszett. Már várom a folytatást, hogy alakulnak közöttük a dolgok.
VálaszTörlésxx
Lassan, lassan, de kiderül:D
Törlés~xx
Úristen ez valami eszméletlenül jó! Nagyon tetszik és az is tök jó, hogy Niall lett az (én is rá gondoltam), mert teljesen illik a sztorihoz az ő karaktere! Várom a folytatást :)
VálaszTörlésJaj, nagyon örülök, hogy tetszik, és hogy szerinted illik hozzá Niall. Bevallom, hogy mással el sem tudnám képzelni:D
Törlés~xx
Éreztem, hogy Niall lesz, bár szerintem elég egyszerű volt kitalálni. :)
VálaszTörlésNagyon tetszik!!!
Már az első fejezet is megfogott, alig várom a következőket!!! <3
xxSzilvi
Azért én azt reméltem, hogy mindenki ilyen egyszerűen rájön majd magától is:D
TörlésÖrülök, ha tetszik. Próbálok igyekezni ezzel is meg a többivel is! <3
~xx
Áhh hát most ez lett a kedvencem! De komolyan hát nagyon tetszik és nagyon szépen fogalmazol mint az előző blogodban is :) Én reméltem hogy Niall lesz az mással nem is tudtam volna elképzelni és hát úgy ahogy van ez a story tökéletes! Alig várom már hogy fojtasd! :D♥ Siess:* Xx
VálaszTörlésKöszönöm! Ez most nagyon jól esik. Nehéz a "többi" blogom árnyékában elindítani egy újat. Örülök, hogy tetszik, én sem tudtam volna mással elképzelni. Igyekszem!
Törlés~xx
Szia!!!! Nagyon tetszett a rész, szerintem is Niall illik ehhez a szerephez. Furcsa lehet bérgyilkosnak lenni. Őszintén ebbe még nem gondoltam bele mostanáig. Nagyon várom a kövit!!!!!!! Puszi!!!!!!! :) ;)
VálaszTörlésSzia!! Épp ideje, akkor hogy belegondolj!:D Szerintem sokan nem gondolkodtak még ezzel a fejjel, na ezt szeretném majd bemutatni emlékek és érzéketlenség segítségével:D
Törlés~xx
Nekem biztos jobban tetszene az a része az életének, amikor hidegvérű bűnöző, de tudom, hogy a nyálnak bele kell folynia... :-)
VálaszTörlésŐszintén: tetszett. Nem tudom elképzelni az angyalarcú kicsi Niallt egy vérengzős fanfictionben, de ki tudja, mi lesz belőle. Remélem, néha a nyál szerepét átveszi az akció, az olyan jó lenne...! :-D
A lány karaktere nagyon tetszik, erős, céltudatos, de meg fog gyengülni, és ez aggaszt. Ettől függetlenül jelen pillanatban ő a kedvencem, és szurkolok, hogy jól döntsön! ;-)
xx
Ó, hát a nyál az csak tartóoszlop. Az én történetei nem erről híresek, és ez egy lesz közülük. Igazi én. Ez a lány is én.
TörlésAkcióban nem vagyok jó, de a gyilkolásé lesz az egyik főszerep. Valami Akció-Horror-Romantikusnak szántam. Remélem az lesz.
Mindenképpen úgy dönt majd, ahogy helyesnek látja. De, hogy szerinte mi a helyes azt csak én tudom egyenlőre. Mert ő itt egy újabb darab belőlem.
~xx